Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

Nincs az uránium és poloniumnál sem, melyeknél hiányzik az emanáció. Az indukált radioaktivitás nemcsak, hogy függ az emanációtól, de egyúttal mennyisége, arányos az emanáció mennyiségével. Például a thorium, melyből az emanáció kiűzetett, igen kis aktivitást indukál összehasonlítva a rendes thoriurnokkal. Rutherford platina-drótot thorium emanációk hatásának kitéve aktivvá tett, és aktivitását savakkal elvette. Az aktivitásnak 80°/o-ját eltávolította kénsav és sósavnak hígított vagy koncentrált oldatainak segítségével. Az aktivitás igy az oldatba jutott, amelynek elpárologtatása után, az elpárologtató tányérban maradt vissza. Ezen eredmények igazolták, hogy az indukált aktivitás tulajdonítandó egy -radioaktiv anyag• lerakódásának a testek felületére. Ezen aktiv anyag bizonyos savakban oldódik, s ezeknek elpárologtatása után, visszamarad. Lerakódik a testek felületére, mert ruhával való dörzsöléssel részben eltávolítható, a felületről homokos papírral csaknem egészen lesúrolható. A lerakódott aktiv anyag mennyisége igen csekély, az aktivvá lett platinadróton semmi súly-növekedés nem volt felfedezhető. Ezen rádióaktiv anyagot, mely a rádium és thorium környezetében levő testeknek sugárzóképességét okozza, Rutherford «emanáció X»-nek nevezi el, azon módon, amint az uránium és thorium által állandóan termelt aktiv anyagokat «thorium X» és -uránium X»-nek nevezték el. Az emanáció X chemiai és fizikai tulajdonságaiban egészen különbözik az emanációtól, mely létesítette azt. Mert például, az emanáció X ugy viselkedik, mint a testek felületére rakódott szilárd test, mig az emanáció gázállapotú. Az emanáció oldhatatlan kénsav- és sósavban, mig az emanáció X könnyen oldható mindkettőben. Az indukált aktivitás aszerint szűnik meg hamarább vagy később, amint hosszabb vagy rövidebb ideig volt kitéve a kérdéses test a sugárzásoknak. Curie és Curiené még azt is észlelte, hogy a rádium emanációknak hosszabb ideig kitett testek nem vesztik el egész aktivitásukat. Az indukált aktivitás 30 perc alatt felére száll, de 1Aooo«"

e

(i rész állandóan megmarad. E maradék aktivitás vagy egyáltalán nem kisebbedik vagy oly lassan fogy, hogy 6 hónap alatt nem észrevehető. Említettük, hogy a rádium az emanáció kiűzetése után hőhatásának 25®/

0-jét tartotta meg, tehát ennek 75°/

0-je már az emanációnak, az emanáció X-nek s a további termékeknek tulajdonítandó. Rutherford három fázist különböztet meg az emanáció X-é való átváltozásában. Az emanációnak s az emanáció X első fázisának az összes hőhatás 41°/

0-jét, második és harmadik fázisának a hőhatás 34%-ét tulajdonítja. Az emanációtól megszabadított rádium, az emanáció, az emanáció X első fázisában csak a sugarakat bocsát ki, az emanáció X második