Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903
A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk
szüntették, s az egész activitást az uránium csekély maradékában egyesítették. Ezen elválasztott parányi aktiv részt Crookes Ur X-nek nevezte el. Ez több százszor aktívabb volt fotográfiái]ag, mint az uránium, melyből kiválasztatott. Csakhogy ezen elválasztott aktivitás egy év alatt teljesen megszűnt s ez alatt az uránium újra visszanyerte aktivitását. Ugyanígy chemiailag sikerült Rutherfordnak és Soddynak a thoriumtól egy erősen activ alkotó részt leválasztani, Th X-et, amely a thorium aktivitásának 75%-jével birt, mig a thorium az elválasztás után már csak 25 0/ 0-jét tartotta meg előbbi aktivitásának. Magukra hagyatva a thorium lassankint visszanyerte aktivitását, a Th X pedig elvesztette; 4 nap alatt aktivitása a felére kisebbedett. A thorium s a tőle leválasztott Th X aktivitásának összege azonban állandó maradt. így lehetett ez az eredeti thoriumban, melyből a Th X nem volt leválasztva ; a thorium állandóan létesített Th X-et és sugárzásának nagy részét ezen Th X idézte elő. Az urániumnak átalakulása Ur X-é szintén állandó csakhogy sokkal lassúbb. 21 nap telik el, mig az Ur X-től megszabadított uránium újra visszanyeri aktivitását. Whetham legújabban megjelent levelében Rutherford vizsgálatainak folytatásaképen azt sejti, hogy maga a rádium is csak aktiv része egy más szülő elemnek, s ezen elem az uránium. 10. Rádióaktiv emanációk. A rádium, thorium és aktinium-nak, egyik legfontosabb és meglepőbb sajátsága, — amely nincs meg az urániumnak és poloniumnak — az, hogy képesek a körülöttük levő térbe állandóan bocsátani egy oly anyagi kiömlést (emanatio), amely egy rádióaktiv gáz minden tulajdonságával rendelkezik. Ezen emanáció gyorsan szétomlik más gázokban s likacsos anyagokban és a gáztól, a mellyel keveredett, elválasztható, nagy hideg hatása következtében való kondenzáció által. Mind a három elem emanációi rádióaktivok, de legkiválóbb aktivitásban a rádiumé. A thorium-sugárzások vizsgálata közben Owens (1899.) észlelte, hogy zárt edényben figyelve meg a thorium viselkedését s állandó levegő áramot bocsátva az edényen keresztül, a hatás nagy mértékben kisebbedett. Azt is tapasztalták, hogy a sugárzások látszólag keresztül hatoltak nagy vastagságú papiron, amely pedig a közönséges a sugarakat teljesen elnyelte. Rutherford (1900.) magyarázta meg e tüneményeket. Szerinte a thorium-vegyület aktiv részecskéket bocsát ki, amelyek azóta az «emanáció» nevet nyerték. A zárt edényen Owens által keresztül hajtott levegő ezen emanációt ragadta magával s így okozta a hatás kisebbítését. A likacsos papir elnyelte ezen emanációt s így volt észlelhető e papir megett a radioaktiv hatás, mely már nem az eredeti
