Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

elektromos töltést visznek magokkal 36X10

7 cm. sebességgel másodpercenként. A foszforeszkáló cinkszulfidból készült ernyő ezen a sugarak hatására fényesen világít. Ha az ernyő felületét nagyítóüveggel vizsgálták, úgy találták, hogy a fény nincs a felületen egyenletesen eloszolva, hanem számos szikrázó fénypontból áll. Sohasem következik szikrázás egymásután kétszer ugyanazon ponton, hanem e pontok szerte vannak szórva a felületen, sebesen jönnek és mennek anélkül, hogy tovább mozdulnának. A rádium és polonium sugarak e különös hatását W. Crookes s tőle függetlenül Elster és Geistel észlelték. E szikrázások bemutatására W. Crookes egyszerű készüléket talált fel, melyet a görög spintharis (szikra) szótól spinthariscopnak nevezett el. E szíkrázóan fénylő pontok az a részecskék ütődésének tulajdonítandók. Kellő vastagságú lemezzel felfogva az a sugarakat, az áthatoló ß és Y sugarak csak foszforeszkálást idéznek elő, de nem többé észrevehető szikrázást. E nagy sebességgel kiiövelt a anyagrészecskóknek tulajdonítható a hőhatás a rádióaktiv anyagban s annak környezetében. Curie és Laborde (1903.) először hivták fel a figyelmet arra a meglepő tényre, hogy egy rádium-vegyület képes önmagát állandóan több fokkal magasabb hőmérsékleten tartani, mint az azt körülvevő levegő. Méréseikből kiderült, hogy ezen állandó meleg létesítésére 1 gr. tiszta rádium óránként 100 gr. caloriát termel, vagyis annyi meleget, mely hasonló mennyiségű viznek hőfokát 0°-ról 100°-ra emelné. Ezen eredményt sok másoknak mérései is megerősítették. A meddig a vizsgálatok terjedtek, a hőkibocsátás állandó és változatlan az idő folytán, következőleg 1 gr. rádium egy nap alatt 2400, egy év alatt 876,000 gr. caloriát fejleszt. Curie és Curie-né 1903-ban Londonban tett látogatásuk alkalmával Dewarral együtt igen alacsony hőmérsék mellett vizsgálták meg a rádium hőkibocsátását. Egymásután merítették a rádiumot folyékony szénsav, oxigén és hidrogénbe, s a hőkibocsátás nem szűnt meg, sőt a folyékony hidrogénben határozottan nagyobb volt. P. Curie későbbi kísérleteiben úgy találta, hogy bizonyos menynyíségü rádium által kibocsátott meleg mértéke azon időtől függött, mely készítése óta eltelt. A hőkibocsátás eleinte igen kicsiny volt, s legnagyobb értékét egy hónap alatt érte el. 8. A Y sugarak. Az a és ß sugarakon kívül a három aktiv anyag, az uránium, thorium és rádium még kiválóan áthatoló képességű sugárzásokat bocsát ki. E sugarak áthatoló képességben felülmúlják az e tekintetben legkiválóbb Röntgen sugarakat is. Ezeknek jelenléte a