Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902
Az ötletes irályról. Értekezés
10 Elephas non capit muscas. Etiam inter rosas aculei. Nulla tempestas diuturna. Non uno cadit arbor ab ictu. Bella gerunt mures, ubi catum non habet aedes. A cane non magno saepe tenetur aper. Gratius ex ipso fonte bibuntur aquae. Non procul a proprio stipite poma cadunt. Ezen Ítéletekben csupán a kép van meg, a hasonlított dolog és a vonatkozás (tertium comparationis) hiányzik. Olyankor ugyanis, mikor ezek oly világosak, hogy magoktól érthetők, egyszerűen elmaradhatnak. Ez a leggyakoribb eset. — De ki lehet tenni a képet és hasonlított tárgyat is, vagy a képet és a vonatkozást: Post tres saepe dies piscis vilescit et hospes. Haurit aquam cribro, qui discere vult sine libro. — Vagy a hasonlósági kapcsolatot teljes hasonlatban is kifejezhetjük: Ut nix. (k) fallacis sic transit (v.) gloria mundi (t.). Ökröt szarván (k.), embert (t.) szaván fogják (v.). Emlékezet (t.), te összetört hajónk egy deszkaszála (k.), mit a hullám s a szél viszálya a tengerpartra vet (v.). Petőfi, c) Vagy a hasonlóság alapján következtetést is vonhatunk : 1. Bölcsőben sír az éber csecsemő ; Bölcső előtt A dajka zeng. Elszokták e dalok Altatni őt. 2. Sok szenvedésem síró gyermeke A fájdalom : 3. Dalt dalra költők, dalaimmal őt Elaltatom. Petőfi. 1. A költészet fája életem, Minden versem egy levélke rajt. Fa és levél el fog hervadni majd, Ha a felejtés szele rásóhajt. 2. És mivelhogy elhervadni fog, Ne is ápolgassam én e fát? 3. Más hasznot ha nem hajt, legalább A mig élek, hús árnyékot ád. Petőfi. Vagy a következtetés egyik-másik tételét, akár a főtételt, akár az altételt, akár a következményt el is hagyhatjuk. 3. Álltam sirhalma mellett Keresztbe font kezekkel. Mozdulatlan szoborként, A dombra szögzött szemmel (követk.) 1. Áll a hajós a parton S a tengeren tekint szét, Mely koldussá teve, mely Elvette minden kincsét (főtétel); hiányzik az altétel, amely úgyis magától érthető: «minthogy engem is koldussá tett a sors és elvette minden kincsemet.»
