Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902

Adatok a tanintézet 1902/3-ik évi történetéhez

az ember, mint más szenvedéllyel : mentül jobban megszereti, annál nagyobb adagot kíván belőle. Felesleges mondanunk, hogy az e szen­vedéllyel szemben tanúsított gyengeség azért nem csupán az alsó néposztály privilégiuma, megvan az fent úgy, mintalant; aminthogy az alkoholizmusból eredő testi és lelki betegségek, erkölcsi és jellem­beli fogyatkozások, bűntények sem csupán a pálinkázó munkások ki­váltságai, — megtaláljuk azokat úgy a felső, mint a legalsó körökben, a kocsmákban úgy, mint a bodegákban, a szalma- és rézfedél alatt egyaránt. Nem akarjuk megkísérlem rajzát adni oly mindennapi tapaszta­latból eléggé ismerhető jelenetnek, melyet egy alkoholgőztől párolgó szeszmérés, egy finom szivarfüsttől homályos barlang belseje, egy beszeszelt állapotban reggelre haza került polgár otthona tár szemeink elé. Ehhez Zola tollára volna szükség. S hogy ezt megismerjük, elég a napi lapok rövid hi rei t végig futnunk. Csak a börtönök setét falaira s e falak még setétebb alakjaira, az emberi társadalom legrosz- szabb s szánalomra mégis legméltóbb tagjaira mutatunk rá, a kiknek történetében a szeszes italok erkölcsi hatását feles számmal s szám nélküli példákban szemlélhetjük. A legtöbb züllött ember erkölcsi alap­ját az alkohol döntötte le, a legtöbb bűntény elkövetésében részt vett a szesz, a legtöbb gonoszság színhelye a kocsma és környéke, ideje a munkaszünet s vele járó mulatozás napjai. S így nagy tanulságot rejt magában annak az angol államférfiúnak mondása, ki állította, hogy börtöneik 9/10 része kiürülne, ha Angolország kijózanodnék. 3. Szent Pál szerint ha ételünk és ruházatunk van, akkor már meg lehetünk elégedve. S valóban étel és ruha a két szükséges, mit a természet nem adott meg magával az emberi szervezettel. De mivel a patriarchális kor rég elmúlt s az ember nem foghat szállást minde­nütt, ahol ráestvéledik, szüksége van még sátorra, kunyhóra vagy házra, melynek fedele alatt fáradalmait kipiheni, magát és övéit a veszélyek ellen megvédelmezheti. Boldognak lehet tartani azt, kinek háza, kenyere, ruhája, szóval mindene van, szükséget nem lát, a kegye­lem morzsáira nem szőrül s megelégedésben éli napjait. Alig van ember, kinek szívében néha-néha meg ne rebbenne a vágy: vajha a saját portáján, melynek minden röge, köve kedves előtte, függetlenül és gond nélkül, a maga körében szeretve és szerettetve élhetne hivatásá­nak. Ha nem csalnak a számítások, ez a vágya minden mértékletes ivónak teljesülhetne, ha a szeszes italokra fordított összeget 20 éven át ezen vágyának elérésére gyümölcsöztetné. Mily kevés embernek teljesedik e vágya! Az emberek legnagyobb része napról-napra éldegél, gondokkal nyugszik, gondokra virrad, irigykedve tekint nyugalmára 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom