Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902

Az ötletes irályról. Értekezés

5

Míg a leiró és elbeszélő szellemi termékeknek tárgyát a kívülünk álló térbeli vagy időben történő tünemények alkotják; addig ezekkel szemben az okoskodó, bölcselmi elmeművek anyagát belső világunkból, lelkűnkből, az ebben némelyeknél csupán hamu alatt lappangó, másoknál föl-fölvillanó, ismét másoknál derengő fényt szóró igazságokból merítjük. És éppen ezért, mivel ezek közelebb esnek lelkűnkhöz, mint amazok; sokkal jobban érdekelnek, sokkal inkább tetszenek, mint amazok. Mert hisz lelkűnkbe van oltva az igazság utáni vágy, annak kutatására, földerítésére és megőrzésére irányuló ösztön épúgy, mint a jó utáni vonzódás, törekvés és annak becsülése. Ez a kettő, az igaz és jó képezi tehát lelkűnknek első sorban tartalmát, annak kincseit, amely kincsekre egy külön állandó őr ügyel fel, az igaz és jó számontartója, a conscientia. Ezért mondja szent Ágoston is: »A mi a lélekben szép: az az erény és bölcseség« (a jó és igaz); és Cicero: »Nihil est menti veritatis luce dulcius.«

Az igaz és jó vagyis a didaktikus és morális igazság képezi tehát a lélek tartalmában a szépet, a tetszőt, épen ezért az igazságokkal foglalkozó bölcselmi elmetermékek is — a szólásformáktól kezdve, a közmondások, gnomák, axiómák, aphorismák, epigrammák, élcek, adomák, mesék, példázatok, allegóriák egész a tankölteményekig és egyéb bölcselő művekig -— tartalmukat tekintve annál inkább fognak tetszeni, mentői közelebb áll tárgyuk a lélek szépségét alkotó didaktikus és morális igazságokhoz. Tetsző voltuknak tehát első feltétele az, hogy mindenkor igazságot hirdessenek, didaktikai vagy bölcseleti igazságnak szolgálatában álljanak; mert ellenkező esetben mag nélküli kalászok, előadásuk üres szalmacséplés ; és megérdemlik a franczia költő emez Ítéletét:

»On cherche ces rieurs et moi je les évite,

Cet art sur tout autre veut un supreme mérite;

Dieu ne créa que pour les sots Les méchants discours et bonmots.«

Ezen Ítéletek például: «arcus nimium tensus frangitur,» canis festinans coecos parit catulos,» «elephas non capit muscas» vajmi kevéssé érdekelnének bennünket, ha nem lennének a csupasz tapasztalati tények háta mögött a fénylő és tetteinkben irányító eme didaktikai vagy moralis igazságok: «fékezd szenvedélyeidet, mert azok, ha túlzásig feszíted őket, romlásodat okozzák ;» »ne szeleskedjél tetteidben és beszédedben, mert oly vaktában fogsz cselekedni, hogy hibáid fejedre zúdulnak;» «ne hatalmoskodjál a gyengékkel szemben.» Ami ezen Ítéleteknek az értéket megadja, nem a szavakkal külsőleg jelzett tapasztalati tény, hanem az ebből kisugárzó örök igazság ; a gyémántot az épen olyan

Az ötletes kijelentésnek igazságot kell tartalmaznia;