Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

18 és feleletük alkalmával élőszóval is elmondják. A klasszikus vagy nemzeti monda és történet, tanítómese köréből vett egyszerű szerkezetű elbeszélések pedig, a főpontoknak előbbi módon való föl tüntetésével, az időrendi egymásután használásának gyakorlatát mozdítja elő. A III. osztály nagyobb leírásai, rajzai, a klasszikus és magyar történelemnek nagyobb elbeszélései, a novellák már czélszerűek arra, hogy az ifjak a szempont és czél megjelölését, a nagyobb olvasmányok főpontjainak fölállítását térbeli és időbeli sorrend szerint, sőt már a rokoncsoportok szerinti egymásutánt is begyakorolják. A IV. osztályban Toldinak olvasásából, értekezések és jellemraj­zok elemzéséből megtanulják a szempont és czél kijelölésén, a főpontok időbeli, térbeli és rokoncsoportok szerinti egymásutánján kivül, a fő­pontok tagozódását alsóbb pontokra, továbbá a bevezetés, átmenet és befejezés mibenlétét és használatát. Úgy a III., mint a IV. osztályban a tanár a szempontot, czélt kijelöli; a tárgyalás főpontjait, azok elága­zásait, a bevezetést, átmenetet és befejezést vázlat alakjában a táblára leírja; az ifjak lejegyzik és feleletükben élőszóval is gyakorolják, meg­világítva a gondolatrend milyenségét. Igen nagy segítséget nyújt az olyan olvasókönyv, a mely az 1. II. osztályban az olvasmány áttekinthető főpontjait, III. IV.-ben annak vázlatát akár az olvasmány elején, akár végén, akár a lapszélen meg­adja, mint azt már jobb tankönyveink teszik is. Az V. osztály olvasmányai már egyenesen az anyaggyűjtés, anyagmegrostálás és a szerkesztés szabályainak megvilágítását és el­sajátítását czélozzák. A föntjelzett módon elemzett, illetőleg fölépített leiró és elbeszélő olvasmányok alapján az ifjak előtt az eddig mái­megszokott térbeli és időbeli sorrend használata válik tudatossá, és azoknak kevésbbé egyszerű, rokonságon alapuló menetei lesznek meg­szokottá. Az értekezések és szónoki művek elemzésével begyakoroljuk az okoskodó tárgyalások gondolatmenetét is, ha ez olvasmányokat hasonló módon elemezzük, vagyis közös munkával fölépítjük. Azonban ezen tárgyú műveknél is mindig szorgalmasan a táblára jegyzi vagy füzetbe jegyezteti a tanár a tételt, a mely ezeknél rendesen csupán egy Ítélet vagy egy következtető forma (syllogismus). Kijelöli továbbá az olvasmány czélját, alapeszméjét, hogy az minden egyes pont tárgya­lásából kisugározzák. Azután áttekinthető alakban, egymás alá jegyzi a tárgyalás főpontjait, a melyeket a tételbe foglalt ítéletnek vagy kö­vetkeztetésnek alkotó elemei képeznek. Majd az egyes főpontok mellé jegyzi áttekinthetően azok tagozódását, a mi a főpontoknak — mintha csak önálló tételek volnának — ujabb megvilágításából keletkezik. Végül leirja a bevezetés és befejezés pontjait. És pedig mindezt oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom