Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

12 még pedig a Jézustársaságbeli iskolák «praecepta pauca, plurima exercitatio» elve alapján. Ezen a téren találkozunk a legtöbb fogyatékossággal, sőt gyámoltalansággal sokszor még a szakemberek előszóbeli előadásaiban, fölolvasásaiban, a hírlapirodalomban, az ismeretterjesztő czikkekben, sőt a tankönyvekben is; annyira, hogy ezekből nemcsak tisztább áttekintést nem nyerünk a fejtegetett tételben, hanem még az is összezavarodik elménkben, a mit eddig tudtunk a tárgyról. De ezeken kívül sok hiányt tapasztalunk még az egyes pontok között való összefüggésnek megkötésében, az egyik pontról a másikra való sima átmenetnek, a pontok áthidalásának megállapításában; a mely hibák azután a tárgyalást darabossá, szögletessé és nehezen fejlődővé teszik. Nem kevésbbé gyakoriak a főrészeknek, a bevezetés-, tárgyalás- és befejezésnek arányossága ellen elkövetett hibák. Legtöbbször a bevezetés nem a genus proximumból, hanem a távolabbi vagy legtávolabbi nemből indúl ki, ab ovo Ledae, Ádámtól kezdi; mint Bencze kezdte a beszélgetést Miklósnak nagyapján. Az ilyen távolról vett kiindulás addigra már kifárasztja a hallgatót, mikor annak ügyeimére leginkább szükség volna, a tárgyalás megkezdésénél. E hibák íeküz- Ezek a gondolatmenet tekintetében azon főbb hiányok, fogyatkokoiának sok zások, a melyek úgy az életbe kilépett egyének szóbeli vagy Írásbeli ezéiravivő közléseiben lépten-nyomon előfordúlnak, mint az érettségi vizsgálatra eszköze V3.n i » ' jelentkező ifjak feleleteiben — a miniszter saját tapasztalása szerint is — gyakoriak. Ezen hibák leküzdését és a rendszeres gondolatmenet használatának elsajátítását nemcsak az iskolának vezérlő útmutatásától és folytonos gyakorlásától, hanem az iskola működését gyámolító tevékeny önképzéstől is kell várnunk; mert: Qui cupit optatam cursu contingere metam, Multa túlit, fecitque puer, sudavit et alsit. Horatius. Amint azt Blair Hugó is mondja: »Nemcsak magas, hanem egyszerű ékesszólás is van; a ki az elsőre szert nem tehet, az utóbbiban azért nagy díszszel és haszonnal tündökölhetik.« De e téren »a mesterségnek van sok tenni valója, mert a tanulás és szorgalom a szép előadásnál szükségesebb, mint a költésben.« Az iskola ugyan a reális tárgyaknak korunkban követelőleg föllépő térfoglalása miatt nem tűzheti ki az előadókészséget, az alaki képzést az oktatás főczéljául úgy, mint ezt a régi iskolarendszerek tették, de azért ezeknek kellő elsajátítására elég eszközzel rendelkezik. ') Blair Hugo : Rhet. és aesth. leczkéi. 28.