Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

régi iskolarendszerekkel összehasonlítva, czélszerűség, tervszerűség; egyöntetűség tekintetében iskoláink hátrább állanak. Ennek oka egyrészt az, hogy iskoláinkban már az ismeretkört szélesbítő tanulmányok is jelentékeny szerepet játszanak, míg ezek a régi rendszerekben csak másodsorban jöttek figyelembe. Azonkívül a gyakorlati élet. a nemzetek anyagi haladása szempontjából ezen reális tárgyaknak igen sokan nagyobb fontosságot tulajdonítanak. Nagyon természetes tehát, hogy iskoláinkban, mivel a napi szorgalmi idő épúgy 4—6 óra, mint amazokban, kevesebb idő jut az alakilag képző tárgyakra. De azért a mi Utasításunk is gondoskodik e tekintetben. így meghagyja, hogy «Ne a puszta rátanítást, egyes tudományos tények egyszerű átvételét, hanem inkább az értelmi nevelést, a megfigyelés ápolását, a gondolkodás fejlesztését tekintse az oktatás feladatának». Továbbá elrendeli, hogy: «A különböző tantárgyak tanárai közül mindegyikök a maga részéről is érezze kötelességét közreműködni a magyar nyelvi tanítás abbéli czéljának elérésére, hogy a tanuló a tapasztalata és tanulmánya körébe eső tárgyakról világosan, szabatosan és ügyesen tudjon írni és szólani». Ismét: «Mindenik tanár élőszavában a jóizlés és nyelvtani helyesség példáját adja növendékeinek», s hogy «Különösen a tankönyvek a növendék fejlődő nyelvismeretéhez alkalmazkodva, hozzájáruljanak a tárgyukat illető nyelvi pontosság és Ízléses ügyesség elsajátításához. A száraz, vázlatos, pusztán emlézésre szánt kivonatok, — minők különösen a reális tanszakokra eddigelé használatosak voltak iskoláinkban — inkább a nyelvi kifejezés megszorítására, majdnem megbénítására vezetnek: helyökbe élvezetes és tanulságos előadásnak kell lépni, mely tárgyszerűséggel irodalmi csínt tud egyesíteni >. Elrendeli, hogy: «Minden tantárgy körében gond fordítandó arra, hogy a növendékek élő szóban, s azon időtől fogva, hogy nyelvtani ismereteik megállapodtak s némi biztosságra tettek szert, tehát a negyedik osztályon kezdve, Írásban is helyes és Ízléses kifejezéshez szokjanak. Nem a tankönyv szavainak szószerint való elmondása adhatja igaz mértékét a növendék értelmességének, hanem a kellő megbeszélés és megmagyarázás folytán szerzett ismeretének helyes közlése, korának s fejlődése fokának megfelelő önállóságot tanúsító szabatos előadása». «A különböző tanszakok tanárai tehát azonfelül, hogy a tanulót minden alkalommal arra szorítják, hogy helyesen és ízlésesen fejezze ki magát, időszakonkint valamely összefüggőbb részlet befejezése után, alkalmas írásbeli feladatok kitűzésével mozdítják elő az anyanyelv ügyes használatának saját tárgyuk körében való elsajátítását, a mit joggal a műveltség egyik legbiztosabb jelének szoktak tekinteni». Ide sorakozik még az Utasításoknak a philosophia tanítására vonatkozó rendelete: «Nem