Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

régi iskolarendszerekkel összehasonlítva, czélszerűség, tervszerűség; egyöntetűség tekintetében iskoláink hátrább állanak. Ennek oka egy­részt az, hogy iskoláinkban már az ismeretkört szélesbítő tanulmányok is jelentékeny szerepet játszanak, míg ezek a régi rendszerekben csak másodsorban jöttek figyelembe. Azonkívül a gyakorlati élet. a nem­zetek anyagi haladása szempontjából ezen reális tárgyaknak igen sokan nagyobb fontosságot tulajdonítanak. Nagyon természetes tehát, hogy iskoláinkban, mivel a napi szorgalmi idő épúgy 4—6 óra, mint ama­zokban, kevesebb idő jut az alakilag képző tárgyakra. De azért a mi Utasításunk is gondoskodik e tekintetben. így meg­hagyja, hogy «Ne a puszta rátanítást, egyes tudományos tények egyszerű átvételét, hanem inkább az értelmi nevelést, a megfigyelés ápolását, a gondolkodás fejlesztését tekintse az oktatás feladatának». Továbbá elren­deli, hogy: «A különböző tantárgyak tanárai közül mindegyikök a maga részéről is érezze kötelességét közreműködni a magyar nyelvi tanítás abbéli czéljának elérésére, hogy a tanuló a tapasztalata és tanulmánya kö­rébe eső tárgyakról világosan, szabatosan és ügyesen tudjon írni és szó­lani». Ismét: «Mindenik tanár élőszavában a jóizlés és nyelvtani helyes­ség példáját adja növendékeinek», s hogy «Különösen a tankönyvek a növendék fejlődő nyelvismeretéhez alkalmazkodva, hozzájáruljanak a tárgyukat illető nyelvi pontosság és Ízléses ügyesség elsajátításához. A száraz, vázlatos, pusztán emlézésre szánt kivonatok, — minők külö­nösen a reális tanszakokra eddigelé használatosak voltak iskoláinkban — inkább a nyelvi kifejezés megszorítására, majdnem megbénítására vezetnek: helyökbe élvezetes és tanulságos előadásnak kell lépni, mely tárgyszerűséggel irodalmi csínt tud egyesíteni >. Elrendeli, hogy: «Min­den tantárgy körében gond fordítandó arra, hogy a növendékek élő szóban, s azon időtől fogva, hogy nyelvtani ismereteik megállapodtak s némi biztosságra tettek szert, tehát a negyedik osztályon kezdve, Írásban is helyes és Ízléses kifejezéshez szokjanak. Nem a tankönyv szavainak szószerint való elmondása adhatja igaz mértékét a növendék értelmességének, hanem a kellő megbeszélés és megmagyarázás folytán szerzett ismeretének helyes közlése, korának s fejlődése fokának meg­felelő önállóságot tanúsító szabatos előadása». «A különböző tanszakok tanárai tehát azonfelül, hogy a tanulót minden alkalommal arra szo­rítják, hogy helyesen és ízlésesen fejezze ki magát, időszakonkint valamely összefüggőbb részlet befejezése után, alkalmas írásbeli fel­adatok kitűzésével mozdítják elő az anyanyelv ügyes használatának saját tárgyuk körében való elsajátítását, a mit joggal a műveltség egyik legbiztosabb jelének szoktak tekinteni». Ide sorakozik még az Utasításoknak a philosophia tanítására vonatkozó rendelete: «Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom