Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

9 Természetes, hogy ez az ember hozzá tudott férkőzni az ifjak lelkéhez, a melybe egész könnyedén ülteti vala a mennyiségtannak még fogósabb tételeit is. Ezért harminczöt évi tanítása alatt valósággal legendaszerű alakká lőn tanítványai, s ezek révén a társadalom körében. Ez a „kis Inczédy" -— mert csak igy nevezgették — oly világosan ad elő, hogy nála mindenki érti a mathematikát — hirdeté róla a tanítványok közmeggyőződése. Mi, tanártársai meg nemes önérzettel láttuk az érettségi vizsgálatokon, hogy tanítványai milyen értelmesen, mennyi tudással s mekkora biztossággal felelnek. Mindig öröm s biztató volt vele együttműködni az érettségi bizottságban, mert az ő tantárgyai mindig biztosították a sikert. De nem is csoda. Hiszen mennyit gondolkodik s eszmélkedik azon, hogy tárgyát minél világosabban, érthetőbben s az ifjú lélek erejéhez mérten adja elő ! Tanulmányozza a paedagogia és a didactica általános elveit és részletes utasításait. Kutatja, fürkészi tanítványainak szellemi erejét; megfigyeli, mennyit bir el ez, vagy az az osztály, ez, vagy az az ifjú. O a tanári pályát nem hivatalnak, hanem hivatásnak tekinti. Soha sem feledi, hogy a tanár van az iskoláért, s nem az iskola a tanárért. Tanári feladatának megoldásában szigorú önmaga és az ifjúság iránt. Saját magától megköveteli, hogy jól tanítson; az ifjúságtól meg, hogy tudjon. Tudása, megfigyelése és tapasztalata alapján egységes módszerré jegeczesedik ki az ő eljárása. Ezt, szerves egészében, húsz évi tanárkodás után adja közre, „A mennyiségtan módszeres kezelése a gymn asiumban" ezim alatt. Tanári sikereinek titkaiba ily nemes hangon vezet be bennünket: »... a mit irtam, legjobb meggyőződésem szerint s úgy írtam, a mint azt a tanuló ifjúság és szaktárgyam iránt érzett szeretetem sugallta.« Elmondja azután, milyen tulajdonságokat követel ő meg a tanárban: »Legyen — úgymond — a tanár magaviselete ridegség nélkül komoly, következetes; tudja párosítani a szigort jó akarattal; ne büntessen minduntalan, de ha szükségét látja, kimondott Ítéletét hajtsa is végre; ne legyen személyválogató s igazságtalan; . . . tanítványai inkább szeressék, mint rettegjék, minden esetben tiszteljék.« A tanár úgy adja elő a tárgyat, hogy a hallgatók megérthessék, lépésről-lépésre követhessék az elme kifáradása nélkül; keltsen érdeklődést tárgya iránt s hagyja az ifjakat is közreműködni az egyes tételek kifejtésénél. Megismertet ezután a figyelem fölkeltésének és fokozásának összes eszközeivel, a szorgalom és önmunkásság kifejlesztésének tényezőivel, a magyarázás és feleltetés módjaival s az Írásbeli dolgozatok feladásának, kijavításának és kezelésének egész rendszerével.