Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

116 vagyunk, a kik a hazának úgy örömében, mint terheiben egyenlően osztozni tartozunk. Ezért sürgették a jobbágyság eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget, a közös teherviselést, az általános katonáskodást, Erdélynek Magyarországgal való egyesítését, a nemesi kiváltságoknak, a robotnak, dézsmának, úriszéknek eltörlését, a törvénykezésben való egyenlő részvételt, a népképviseletet, a felelős minisztériumot, a lelkiismereti szabadságot és a sajtó békójának, a ezenzurának megszüntetését. Ezen újtásokat, melyeknek hazánk életre-kelését és fölvirágzását, mostani színvonalát köszönheti, törvények alakjába öntve a koronás fő, V. Ferdinánd elé terjesztették szentesítés végett. A jólelkű uralkodó népének jogos kívánságát belátva, vele együtt érezett, és 1848. április 11-én szentesítette azokat. A szentesített törvényeket e szavak kíséretében adta át István nádornak: »Hű magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve át is adom neked, Öcsém, s általad az egész nemzetnek, mint a kinek hűségében leli szívem legfőbb vigasztalását, boldogságát.« Ezen történeti nevezetességű ténynek, a mely István nádor válasza szerint is «honunknak ujra-alkotása», megünneplésére gyűltünk össze e mai napon, hogy a szerető, a hálás megemlékezés sugaraival övezzük ama dicső férfiak magasztos alakját, a kik az isteni Gondviselés e nagy művének, nemzetünk ujjá-ébresztésének földi eszközei voltak. És igy az emlékezet fényében megaranyozott alakjaikat állítsuk föl, kedves ifjak, t-i szebb jövő csirái, a honszerelem eszményképeiként. S tanuljátok meg ragyogó példáikból, hogy az igazi honszeretet nem a külsőségekben, a hazafias szólamok dobálásában, üres, tettekkel nem kisért jelszavak hangoztatásában, hanem az önzetlen munkában, körünkbe vágó kötelességeink fáradhatatlan teljesítésében, felebarátainkért áldozni tudásban, az igazi felebaráti szeretetben áll. Tanuljátok meg azt, hogy még az ilyen önzetlen munka és kitűnő honszerelem is sikertelen, ha nem párosúl az Isten segítségével, a melyet csak az ő tiszteletével, a buzgó vallásossággal tudunk megszerezni. A hon föntartásának íegbiztosabb tényezője tehát az Istenbe vetett bizalom, az igaz vallásosság és a nagyok példáján okuló honszeretet. Azért ezen nagyoknak dicső alakjai, bár ők maguk már rég a sírban porladoznak, legyenek kisérőitek, hű Mentoraitok mindenkor tetteitekben. Mert: »Nem hal meg az, ki millióra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomúl, Mely fenn marad, s nőttön nő tiszta fénye,