Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

114 az ajkokon és helyette főnemeseink a francziát és németet, köznemeseink a latint, iparosaink a németet használták. Nemzetiségektől lakott vidékeinken a magyar nyelv használata mindinkább kiszorult, az északi megyékben a szláv, a nyugatiakban a német, a déliekben a szerb, az erdélyiekben a román olvasztotta magába a magyart. Iskoláinkban idegen nyelven folyt a tanítás; sőt igen sokan voltak, a kik nem is tartották alkalmasnak nyelvünket arra, hogy a tudomány közvetítője, a költői gondolatok hordozója és a művelt társalgás eszközlője legyen. Még a legnagyobb magyar, Széchenyi István is csak később sajátítá el egészen hazájának nyelvét. Megszűnt e korban a magyar szív dobogni. A franczia forradalom által keltett társadalmi forrongások, a Napoleon ellen vívott véres harczok kimerítették a nemzet szellemi és anyagi erejét. S midőn az oly sok vér- és pénz-áldozattal vívott harczok eredményeként csak az előbbieknél rosszabb állapotot találtak, a honfiak kedvüket vesztették, nem-törődömség s zsibbasztó közöny vett rajtuk erőt. Alig lehetett találni valakit, a kinek honfi szíve a közért még földobogott volna. A főnemesség külföldre vonult, dús vagyonának nagy jövedelmeit itt tékozolta el, idegen volt nyelvében, ruházatában és érzésében; «letépte fényes nemzeti bélyegét s elődeinknek bajnoki köntösét s nyelvét megunván, rút idegent cserélt.» S ha néha-néha egy-két hétre hónába száműzte magát e főnemes, hajporozott vendéghajas fejéről, simára borotvált arczárói s térdig érő harisnyás öltözékéről alig lehetett benne a párduczos Árpádnak ivadékára ismerni. De a köznemes sem volt különb; mint Petőfink mondja, ősi jogban, ősi házban pipázgatta el életét teljes tétlenségben Munkátlan volt élete, hisz a nemesnek szégyen volt dolgoznia; «csak paraszté volt a dolog», csak a szegény jobbágyé volt az összes teherviselés. A nemes ember csak a lakomák, torok, keresztelők, lakodalmak megtartásában, a tobzódásban, evés-ivásban fejtett ki tevékenységet; az adófizetés, katonaállítás, földművelés. baromtenyésztés, közlekedő utak készítése, sőt még a nyelv föntartása is a szegény, minden jogtól megfosztott jobbágyra várakozott. Pedig e szegény, röghöz tapadt teremtményeknek még csak személyes szabadságuk sem volt. Ha földesurának haragja, vagy csak szeszélye is. a jobbágynak életét kioltotta, szörnyű bűnét egy csekélyke vérdíjjal, egy ökör árával megválthatta. A jobbágy, akárcsak egy elkárhozott, pokoli helyzetéből nem szabadúlhatott; a papi pályán kivűl más életpálya nem volt nyitva előtte. Ily körülmények között a jobbágyságnak sem igen lehetett kedve arra, hogy lecsurgó verejtékével öntözze a nemzet fáját, a melynek mások szedik meg érett gyümölcseit. Ezekből állott a hazának teste, a melynek egyik tagja sem árúit