Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 22 — selés a szépirály fejlesztésére igen hathatós eszköz, a legkiválóbb szónokok és szépprózairók ezzel csiszolták irályukat. De, mivel ez az ifjúságot rendesen a vizenyős, világfájdalmas lírai versek túltermelésére viszi, jobban szeretem, sőt sürgetem, a verses remekművek fordítását. Itt ugyanis az adott gondolatárnyalat, az adott külalak és megszabott terjedelem oly korlátok, a melyek a synonimkifejezésekben való folytonos gyakorlatra, igy a szóbőség és kifejezésbeü készség megszerzésére kényszerítenek ; hisz láthatjuk, hogy legjobb műfordítóink egyúttal a legnagyobb szókincscsel és kifejezésbeli készséggel rendelkező stilisztáink. De, mivel a gondolatoknak írásban és élőszóval való kifejezése nem ugyanaz, az élőszóbeli előadás gyakorlása is nagyon kívánatos. Lehetséges, hogy valaki gondolatait írásban igen szépen tudja rendszerezni, gördülékenyen kifejezni, de az élőszóbeli előadásban nehézkes és akadozó ; Vörösmartynk nyelvünket Írásban a legszebben kezelte összes iróink között, de a társalgásban, az eszmecserében nehézkes, hallgatag volt. Mivel pedig a beszédbeli készségre, a gondolatok kifejezésében való könnyedségre, sőt gyakran némi ékesszólásra is lépten-nyomon szükség van az életben, a szabadelőadás fejlesztését sem szabad szem elől tévesztenünk. Az iskola erre elég bő alkalmat nyújt főkép a történelmi és irodalmi szakokban; de itt előre betanult anyag fülmondásáról s nem a gondolatok hamaros csoportosításáról, előkészület nélkül való kifejezéséről van szó. Azért az e téren való gyakorlást a szakminiszter is 1897. kiadott egyik rendeletében az önképzőköröktől várja. Az önképzőkörükben pedig e czél elérésére bőséges alkalom nyilik a házi olvasmányoknak, vagy valamely tételre vonatkozó tübb mű tartalmának élőszóban való ismertetésében, fejtegetésében, leírások, elbeszélések elmondásában, szónoki beszédek tartásában és az esetleg rendezendő vitatkozásban ') A bírálatokat szándékosan hagytam el ; mert annyi ezek ellen a kifogás, hogy azoknak oly szabad gyakorlatát, mint eddig volt, föltétlen korlátozni kell. A veszekedésnek, üres szószátyárságnak és az ellenségeskedésnek, megoszlásnak és haragnak okozói. Szavalatok-, kisebb leírások-, elbeszéléseknél azonban a rövid, tárgyilagos bírálatot megengedhetőnek és képzőnek is tartom az esetben, ha a vezető tanár a helyreigazítással rögtön él és az érdemleges bírálatot magának tartja fön. Egyáltalában szükségesnek tartom, hogy ugy a szabadelőadásokat, mint az Írásbeli dolgozatokat a vezető vagy a szaktanár bírálja meg és javítsa ki. Az élőszóbeli előadásban az értelmes, színező és érzelmeket is föltüntető hanghordozás, esetleg a taglejtés és arczjáték is figyelmet érdemel. Ezeknek gyakorlására a verses művek vagy szónoki művek szavalása nyújt kellő alkalmat. A szavalati darabok megválasztásában a kedélyképző, szépérzéket fejlesztő tartalomra kellő súlyt kell fektetni; épen ezért a declamáló versek és üres, kávéházba való monologok kizárandók. A szavalás megbirálására az esetleg vállalkozó ifjak és a vezető tanár, a tüzetesen közölt elmélet alapján, azonban tegyék meg nyomban megjegyzéseiket, hogy a szavalás patheticus ') Tüzetesen kifejtettem ,.Néhány szó a szabadeló'adás fejlesztéséről" cz. értekezésben. Egri főgymn. Értesítő, 1898.