Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

nak kiváló előnyét. Ezer legkülönfélébb fordulatra, változatra van olt szükség, hogy másokban hangulatot ébreszthessünk,« mondja egy régi eszletikus.

1) Csakugyan szükségünk van a szép előadásra mindenütt, a közönséges társalgástól kezdve a tudományos vitatkozásig, az egyszerű pohárköszöntőtől az ünnepi szónoklatig. Az ismeretek közlésében a száraz tárgyilagosságot és az ezzel járó unalmasságot csak az előadás szépsége képes eloszlatni. Hogy az ilyen összetettebb lelkiműködést és fárasztóbb gondolkodást igénylő ismeretek közlésénél az érdeklődést erősebben fölkeltsük s az el-ellankadó figyelmet ébren tartsuk, a tetszetős, szép előadás módra, az irály szemléletes, élénk és ötletes voltára ép úgy szükségünk van, mint — hogy Tasso hasonlatával éljek — a keserű orvosság beadásánál a mézzel való megédesílésre :

2) Tudod, hogy a. világ tódúl oda szinte, Hol a csábos Parnassz sok bűbájt elhinte, • S a/, igazság hímes versekbe takarva : Nincs az a makacs, kit meg nem vesz hatalma. Mintha, mikor súlyos beteg a gyermekünk, Tohara szélére mézet kenegetünk, A keserű cseppet megcsalatva iszsza, Ámde a csalással éltét nyeri viísza. Ford.: Jánosy Gusztáv. A leggazdagabb ismeretek is meddők maradnak, a legnagyobb tudomány is véka alá rejtett világosság leszen a szép előadás támogatása nélkül. Ezért mondja Cicero : »Én bennem a hosszas gondolkodás főkép azt a meggyőződést érlelte meg, hogy a bölcseség ékesszólás nélkül keveset használ az államoknak« , »(sapientiam sine eloquentia parum prodesse civitatibus).«

s) Annál is inkább áll ez, mert a »nil novi sub sole« axióma első lÖrban az ismeretek világában érvényesül. Bár Hamlet szerint »Sok minden van a földön s föld felett, Miről nem álmodik a bölcselet« ; mégis lépten nyomon azt kell tapasztalnunk: későn születtünk arra, hogy eszméink és ismereteink újságával keltsünk érdeklődést. Ugyanis a gondolatok és eszmék tárháza hasonlít egy régiségtárhoz, melynek minden darabja évekkel, századokkal, tán ezredekkel előbb is ismeretes és közkézen forgó volt. Ha a »Bölcseség könyvének«, az ókori klasszikusoknak, Shakespearenak, vagy korunknak eszméit megfigyeljük, azt fogjuk tapasz') Bellegarde: Reflexions sur l'élegance et la polítesse du style. Paris, 1735. a) Tasso : Megsz. Jer. I. 5. 3) M. Tullius Cicero: De inventione, 1. I.