Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

a szépség helyett a »Gratiák« alakjai stb. Ezeknek használata azon időben, midőn a görög s római mythologia ismerete a műveltség ismertetőjeként szerepelt, érthető volt; pl. Zrinyj, Gyöngyösy igen gyakran használják, de most már idejét múlta az ilyetén személyesítés. Meríthetjük az eredeti képzet megvilágítására szükséges képet a történelemnek vagy az emberi élet eseményeinek köréből is (példa) : A szív minden indulatja Telhetetlen és sóvár: Semmi mpj nem nyugtathatja, Hogy mondaná : elég már! Sándor kicsinynek tartotta, A mi a nap alatt van ; Diogenes nagyollotta Lakhelyét a hordóban. Kisfaludy Sándor. Vagy : Hogyha tán nem válaszolnak? . . . Az endori boszorkánynak felelt A holt próféta;

1) Spárta fejedelme

2) Bolygó lelkétől a bizanczi lánynak Választ kapott s megtudta végzetét. Byron. Ezen képek tüzetesebben kifejtve egyes általános igazságoknak érzékítésére is alkalmasak (parabola). A legszebb példázatokat a szentírásban találjuk ; ilyenek a tékozló fiúról (Lukács 15. r.), az irgalmas szamaritátánusról (Lukács 10. r.), a dúsgazdagról és nyomoréit Lázárról (Lukács 10. r.) slb. vett parabolák. * A tudatunkban lévő képzelek nemcsak a hasonlóság, hanem az ellentét alapján is felkeltik egymást; a fényről az árny, a szabadságról, a rabiga, a szeretetről a gyűlölet önként felötlik lelkünkben. Amint az árny a fényt jobban előtünteti, épúgy az ellentétes dolgok jobban megvilágítják egymást; »contraria juxta se posita magis elucescunt.« Ez az árnyalás, a mely elég alkalmas az egyes képzetek kiemelésére — »umbra et recessus, quo magis id, quod erit illuminatum, exstare atque cminere videlur«

8) — úgy a szemléltetésnél, mint a hangulatok kifejezésénél és felkeltésénél igen fontos. Főkép az izgatott kedélyállapot kifejezésére használatos : ') Sámuel. — !) Piiusanias. a) M. Tullius Cicero : De oralore. III. 1.