Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

volna. Vergilius a méhek zsongását ily természeti tünemények képeivel világítja meg : Tum sonus audilus gravior, tractimque susurranl: Frigidus ut quondam silvis inmurmurat Auster; tit mare sollicitum stridet refluentibus undis ; Aesluat ut clausis rapidus fornacibus ignis. Georgicon IV. 260. Vehetjük a képet az emberi lélek műveiből, a művészetekből, a szépnek szellemi megnyilatkozásaiból; de ezek, mivel maguk is elvont fogalmak, más elvont vagy épen öszszerü (concret) dolog megvilágítására nem igen alkalmatosak : Lásd, mielőtt meghalnék, úgy szeretném Hangodat még egyszer hallani, Mely egykoron zeném volt! Oh beszélj ! vagy: Mért nem lehetek Ily édes dal láthatlan lényege, Ily élő zengzet, testetlen gyönyör, Lcliellő összhang, dallamban születve S a bájos hanggal csendesen kimúlva. Byron. Az emberi kéz készítményei már sokkal érzékelhetőbb képekűl szolgálnak, minthogy általánosan ismeretesek és így az ismeretlenebb dolgok megvilágításra inkább valók. Különösen a keleti költészetben szerepelnek gyakorta : Olyan lett az arcza, mint a bíbor szőnyeg ; Mint az üveg, melyet láng elébe tőnek. Firdússi. Cui plurimus ignem Subjecit rubor et catefacta per ora cocurrit

: Indum sanguineo voluti violaverit ostro Si quis ebur. Vergilius: Aeneis XII. 56. Kölcsönözhetjük a megvilágító képet az ásvány-világból is. Bár ezek, mivel a mozgást, az életet nélkülözik, kevésbbé alkalmasak; épen ezért ritkább használatúak is. Inkább a szilárdság, az erő, tartósság, érték slb. szemléltetésére használtatnak. Például gyakran olvassuk, hogy mozdulatlanul áll, mint a szikla, mely a tenger hullámainak, a fergetegeknek ostromával daezol (Aeneis VII. 586; llias XVI.); számtalanszor találkozunk a hegyről legördülő szikla pusztításáról vett hasonlattal; vagy a drágakövekről vett képekkel: