Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

akar, természetszerűen kérdés alakjába foglalja, hogy ez úton, mivel bizalommal mások bizonyságára hivatkozik, meggyőződése erejét kifejezze.« Például, midőn Petőfi felindult kedély állapotában azt akarja kifejezni, hogy »Nem lesz gyümölcs azon a fán, a melynek nincs virága; nem is virág a hazának léha ifjúsága« : ez Ítéletét, hatásosabbá teendő, kérdés alakjába öltözteti: Lesz-e gyümölcs a fán, Melynek nincs virága ? Avagy virág vagy te, Hazám ifjúsága ? Petőfi S. vagy : Van-e egy marok föld a magyar hazában, Melyet honfi vér még nem áztatott ? Petőfi S. Ettől az úgynevezett »szónoki kérdés«-től elülő szerepe van a közönséges kérdésnek, melynek czélja nem annyira a beszélő izgatottabb lelkiállapotának, indulatának feltárása, mint inkább az egyszerű figyelemkeltés. A beszélő ugyanis gyakran, hogy a következőkben elmondandó gondolataira felhívja a figyelmet: előbb kérdést alkalmaz, a melyre rendesen önmaga felel meg. Példáúl: Hol nyugszik Petőfi ? Merre van a sírja ? . . . Ott, a hol a bokor, a vadrózsabokor Legtöbb könyét sirja ; Ott, a hol a csillag Hull le rezgő fénynyel; Hol a fülemile, legtöbb fülemile Zokog csendes éjjel. Posa Lajos. Mi nagyobb a nagy szent Gellért hegynél ? Mi nagyobb a mély Duna vizénél? Szent Gellértnél nagyobb a keservem! stb. Petőfi Sándor. ß) Az indulat jellemző sajátsága az, hogy a képzetek rendes folyását megakasztja vagy más irányba tereli. Ezért az indúlatos kedélyű beszélő képzeteinek folyásában zavar áll be; nem tud megállapodásra jutni (dúbitatio) s ezért előbbi állításait vagy egészen visszavonja (retractio), vagy ujabb állítással meggyengíti (concessio). A habozásnak külső alakja a mondatok megtörése és a képzetfolyásnak hirtelen megváltoztatása. Például: