Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1898

Bár érzeném, mit hajdan érzék; Volnék, a ki valék, Bár tudna omlani a könnyem, Miképen omla rég! Byron. Ha vágyunk intensivebb, lelkünk ahhoz fordul, a kitől vágyunk teljesülését remélhetjük. Ilyenkor kedélymozgalmunk kifejezésére a kérés alakját (rogatio) használjuk. Például: Óh, ne nézz rám oly sötéten, Pályatársa életemnek, Mint midőn az őszi felleg Vonja árnyékát a réten! Arany J. vagy : Beteg vagyok mátkám, beteg vagyok nagyon ; Vagy látsz többet vagy sem, kedves szép angyalom ! Menj el az apámhoz; mondjad, azt izenem : Fekete koporsót csináltasson nekem. Mondjad az anyámnak, azt mondjad legalább : Soh'se kérdje miért, csak sírja ki magát; Sirasson valakit tiszta szive szerént, Va'ami elveszett szegény mesterlcgényt! Tolnai Lajos. Kérésünket, ha azt az Istenhez intézzük, imának (obsecratio) nevezzük. Például: Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel; Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Balsors, a kit régen tép, Hozz reá víg esztendőt; Megbűnhődte már e nép a Multat s jövendőt! Kölcsey Ferencz. Hajolj, Uram, felém S hallgass meg engem, Mert elhagyott vagyok s szegény, Neked van szánva lelkem. Védj meg tehát, segíts nekem, Segíts hívednek, édes Istenem ! LXXXV. Zsolt. Kálmán K. ford. Ha vágyunk még intensivebb, akkor már követelőleg lépünk fel és kérés helyett a felszólítás alakját használjuk (adhortatio):