Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

Kedves IfjúságI Mélyen tisztelt Közönség! A hónába visszatérő vándor érzelmei fakadnak föl szivemben. A régi hű bajtársak, az egykori kedves tanítványok, a gyermekeik javáért velünk együtt buzgolkodó szülők és a gimnáziumunk iráni szívesen érdeklődő közönség látá­sakor megeleveníti lelkemben a mull : a családnak, az iskolának és a társada­lomnak e város falain belül összeforrt hármas egysége. Szeretném e helyült az elismerés kegyeletével és a tisztelet őszinteségének hangján méltatni, sőt dicsőí­teni a szülők gondos szeretetét, főleg az édes anyák fáradhatatlan munkáját gyermekeik nevelése körül; az oktatásügy munkásai nevében szívesen s a meg­győződés erejével meghajtanám a zászlót a társadalom és előkelősége előtt ifjú­ságunk érdekeinek hívséges támogatásáért : a kegyelet szárnyain azonban lelkem ma az iskola, a pécsi főgimnázium s ennek apostolai, — testvéreim, a czisz­tcrcziek felé száll ; hiszen a cziszterczi rend most születésének nyolczszdzadi/c évfordulóját ünnepli. Szenteljünk, kedves Ifjúság s mélyen liszlell Közönség ! pár pillanatot ezen testületnek, a cziszterczi Rendnek, mely egész életéi a köz­jónak szenteli. Keressük föl bölcsőjénél, kisérjük figyelemmel fejlődésében, mun­kájában és czélzalaiban ; s hadd nyilatkozzék meg bennem a nyolezszáz éves mult azon családias érzület hangján, mely e helyütt, a pécsi főgimnáziumnak e nagy és díszes családi körében, édesmindnyájunk leikéi eltölti. A kereszténység az emberi művelődésnek új korszakát jelzi. A keleti né­peknek kardélre alapított birodalmai, a görögök classicus világnézete, a rómaiak világuralma a pogány élelnézet eszmekörével történeti emlékekké lőnek, a mint Európa a kereszténység eszméi szerint szervezkedett. A nyugatrómai birodalom romjain nyers germán népek telepednek le. A mai olaszok és francziák, németek és angolok elődeit a katholikus egyház önti le keresztvízzel s newli fül családban, társadalomban és államban. Ezen nemes munka oroszlánrésze Szenl Benedek fiainak jut dicső feladatúi. A hitnek e je­les apostolai a vallás eszméit terjesztik, az erkölcsi élet útjait kijelelik, a tár­sadalmi és magánéletnek saját erényeikkel szabnak irányt; a munka gyakorla­tával a vadságot megtörik s a lelket szelídítik ; az állami intézmények szerve­zésénél fejlettebb tudásukkal munkálnak közre ; az ókori classicusokat seré­nyen és lelkiismeretesen másolgatják, s így codexeikben a régi világ tudását az újkori nemzedékekre átörökítik ; stílszerű egyházaik fölépítésével a vallásos gyakorlatoknak otthont, a szépérzéknek állandó nevelőt, a művészetnek meg mindig becsületére váló műremekeket emelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom