Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 104 — incolumem diu servandam Dei optimi maximi tutelae enixius commendo, precibusque meis, ut in augmenturn sanctae Ecclesiae et prosperitatem charae nostrae patriae valeat, efflagilabo. Caeterum piae ad aram memoriae devotus persisto Nádasd, die 24. Maji, 1895 Admodum Reverendae ac Clarissimae Dominalionis Vestrae addictissimus Ferdinandus eppus. 0 Excellentiája máj. 28-án nyújtotta át Nádasdon Igazgatónknak az oklevelet, melyben öt szentszéki ülnöknek nevezi ki. 9050/1895. Pécs sz. kir. város tanácsa a következő átiratot intézte az ünnepelthez : Főtisztelendő Igazgató úr ! Sok. viszontagságot átszenvedett ősvárosunk, — hogy a régi dicsőséghez közelebb vivő mai kulturális helyzetét ismét kiküzdhette, azon teremtőerőknek köszönhető, melyek a szép és nemes iránt itt mindig fogékony polgári szivben otthonosak, vagyis : a hazaszeretetnek, a közművelődésre törő vágynak, a közjóért működő férfiak iráti elismerés és hálaérzetnek. Ezen igazság természetszerűvé teszi, hogy oly férfiút, — mint Főtisztelendőséged, — ki előrehaladásunk elsőrendű tényezőjét képező tanügyünk körében 1865. év óta mondhatni bámulatos szellemi erővel, buzgalommal és önfeláldozással már 30 éven át, minden megszakítás nélkül terjeszti itt a művelődést ; — a ki köztörvényhatósági bizottságunknak és iskolaszékünknek is lelkes tagja, a városi kereskedelmi és ipariskolának példás buzgalmu alelnöke, tehát szellemi, szívbeli és jellembeli nagyságának kincseit, — éleiének javát minden nemes irányban és kiválóan e város javára szentelte és szenteli, — az elismerés, a közszeretet és hálaérzet veszi körül. Igaz, hogy szerény polgári körünk kebelbeli tagjának ennél többet nem is tehet; ámde biztosithatjuk Főtisztelendőségedet, hogy sziveinknek valódi kegyeltje lesz mindig. Ep ezért — f. hó 27-ike — mint harminczéves tanári működésének jubileumi napja, nemcsak az önt tagjai közé sorozni szerencsés mélyen tisztelt, nagyérdemű, hazafias szerzetnek, nemcsak a jelenlegi és volt összes tanítványoknak, a hálás szülőknek, hanem e város minden nemesen gondolkodni képes egyéb polgárának is örömünnepe lévén, elengedhetetlen, kedves kötelességünknek ismerjük Főtisztelendőségedet ezen örömnap alkalmából a város egész közönsége nevében a legmelegebben üdvözölni, áldásos működésének nagy eredményeiért forró köszönetünket kifejezni s azon mélyen átérzett óhajunkat kijelenteni, hogy : Az isteni gondviselés, mely Főtisztelendőségedet szerencsénkre a városnak javára juttatta, — tartsa meg ön által hivatásának körében sohasem kiméit testi erejét a lehető késő korig épségben, hogy szellemének és szivbeni nemességének nagysága szerint a közművelődésnek hivatott apostola gyanánt működhessék még igen soká s élvezze zavartalanul azon véghetetlen örömöt, minek