Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 97 — Ekként a megjutalmazásra érdemesnek talált ösztöndíjas tanuló ezen ösztöndíjat gimnáziumi tanfolyamának bevégezéseig is megtarthatja, ha főtiszt. Inczédy Dénes úr ekként rendelkezik. Egyébként jövőre az ösztöndíj mindig csak egy évre adományozandó, azonban az egyszer adományozott, ha minden tekintetben érdemesnek találtatik, az ösztöndíjban több éven át is részesíthető. 4. Ha valamely évben vagy években a fent előirt minőségű tanuló a pécsi kath. főgimnáziumban nem találtatnék, az ösztöndíj tőke azon — esetleg több évi kamata a következő tanévben: két, illetőleg három stb. szegény sorsú jóviseletii és jeles előmenetelü tanuló között osztandó ki. 5. Az ösztöndíj a városi pénztár által a tanév végén a tanuló szülője vagy gyámja állal aláirt és a főgimnázium főt. igazgatója által láttamozott nyugtára szolgáltatik ki. Mely alapilói oklevél 4 egyenlő példányban kiállítva aláíratott. Kelt Pécsett, 1895. évi május hó 27-én. Az összes volt tanítványok nevében: Dischka Győző s. k. Pintér Ferencz s. k. mint az alakitott végrehajtó bizottság mint az alakított végrehajtó bizottság elnöke. jegyzője. Inczédy Dénes igazgató a következőkben válaszolt: Szeretett volt tanítványaim! Kedves barátaim ! Igen jól mondottad kedves barátom! remek, szívhez szóló beszédedben, hogy Isten hívott e pályára. — Igen ő adta a hivatást. 0 gyámolított, vezetett utamon, ü tette gyümölcsözővé munkámat tanítványaimban —- bennetek ! Legyen áldott érte szent neve. De az Isten kegyelme után tanítványaim szeretete, tisztelete, sikereik künn az életben és az én szereletem irántuk volt a bűvös szer, mely gyönge szervezetem — aggságoskodó lelkem s túlérzékeny szivem daczára, annyi betegség s állásommal járó izgalmak mellett e 30 éven át fentartott, elcsüggednem nem engedett. Valóban most is ezen ünnepélyes perczekben, midőn szememet e diszes körben körül hordozva, e város, megye, sőt távolabb vidékek inlelligencziáját, vezetőit, mint papokat, tanárokat, tisztviselőket, orvosokat a volt tanítványok szerető tekintetével látom ajkamon függeni, mint hajdanta — most midőn lelkem visszaszáll a múltba: az onnan felülről jövő éltető, kalauzoló lény be bevilágítja egyszersmind a hosszú, rögös utamon a virágokat — az árnyékot adó fákat, az üditő csermelyeket, forrásokat, a ti szereteleket, becsülésteket, sikereiteket az életben — és ezek feledtetik a töviseket, begyógyítják az ütött sebeket, feltörlik homlokom verítékét s uj erőt öntenek lelkembe. Szükség volt. erre! E harmincz év alatt többször állottam a sir szélén, többször elfogott az ernyedés — nyugalomra vágytam. Elöljáróim kegye megadta volna e nyugalmat. Isten visszahívott a sírtól, li pedig szivemet, lelkemet Pécshez, e tanintézethez fűztétek. Nem tudtam tőletek elválni. 6