Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1892

XIII. Gyikos Péter: Leo élete és működése

— 12 —• embereknek ma is érvényben van; elfogadható a kormányok különféle alakja és a nép részvéte a kormányzásban s ez néha szükséges is; elfogadható a gyakorlati tolerant ia s végre helyes a józan szabadság. 1892-iki encyelikájában tüzetesen foglalkozik a munkáskérdéssel; gyakorlati tanácsokat ad a baj enyhítésére és kinyilványítja, hogy e társadalmi kérdést az egyház nélkül megoldani nem lehet. E bajok közt, midőn az egyház és országokra oly válságos idők járnak ajánlja az ima fegyverét, az olvasós bold. Asszony segélyül hivását különösen október hóban. * * * De XIII. Leo nemcsak az általános bajokban hallatja szavát, hanem szól az egyes nemzetekhez is. Szava mindenhová elhat; Német- és Spanyolország, Belgium és Oroszország, Irrhon és Anglia egyiránt tekintetbe veszik azt. Törekszik visszaállítani a diplomátiai összeköttetést; minden lehetőt megtesz, hogy elkerülje az összeköttetés megszakítását: nem követel az államtól megalázást, elismeri annak jelentőségét és fontosságát; szavaiban nincsenek szemrehányások és támadások, — legföllebb fájdalmasan megindult kifejezésekben önti ki lelke bánatát. Oroszország IX. Pius pápasága alatt megfosztotta a birodalomban lakó katholikusokat vallásszabadságuktól s azokata schismára kényszeritelte. IX. Pius minden lehetőt megtett a vallásszabadság helyreállítására, de eredmény nélkül, a miért is diplomatiai összeköttetését megszakította Oroszországgal. — XIII. Leo megválasztatása napján írt az orosz czárhoz; sajnálatát fejezi ki, hogy az összeköttetés megszakadt és kérte a birodalomban lakó katholikusok számára a szükséges szabadság helyreállítását. A béke-jobbot nem fogadta el a czár; a a pápa felszólalásának kevés eredménye lett. — De midőn a pápa encyklikája megjelent a socialismusról és figyelmeztette a fejedelmeket azon sebekre, melyek a társadalom testét veszélyesen megmételyezik, — és a nihilisták merényletre vetemedtek ismételten a czár élete ellen, II. Sándor czár, noha nem adta meg a katholikusoknak a kellő szabadságot, de legalább nem üldözte őket. 1881. márcz. 13-án a vétkes merényletnek sikerült gonoszul kioltani a czár életét .... Utóda III. Sándor megrémülve atyja gyászos, borzasztó halálán, azon meggyőződésben, hogy a kath. egyház jótékonyan támogatja a nihilisták és egyéb foradalmi elemek ellen, bécsi követét Rómába küldötte ; a tárgyalásokat siker koronázta ; a sérelmek megszűntetése és a kellő szabadság visszaállítása után a diplomatiai összeköttetés helyreállt. Németországban, hol 1871 óla dúlt a legnagyobb dölyf-és kegyetlenséggel a cultür-harcz, a legszomorúbb viszonyok közt voltak a katholikusok. E cultúrharczra Németország ürügyül használta föl a »csalhatatlanság« dogmáját, mely szerinte megtámadja a modern állam souverainítását, veszélyezteti Németország békéjét. Főleg dühöngtek a jezsuiták és a lelkes főpapok ellen, hogy megvervén a pásztort, szétzavarják a nyájat. — Az állam szolgájává akarta tenni az egyházat ; a seminariumokat megszüntették, a szerzetes rendeket feloszlatták, a lelkipásztorokat zaklatták, a püspököket száműzték, vagy börtönbe vetették, — szóval a legvérlázítóbb igazságtalanságokat követték el, hogy a katholikusokat —