Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

_ 4 — lelkiismeretre felelősséget nem rónak. Teljesen egyre megy, akárhogyan cselekszik az ember, csak a rendőrséggel ne akaszsza össze tengelyét. Az ő felfogásuk szerint tehát, ha az ember a börtönt csak könyökével súrolja, az még hagyján: csak valahogy be ne vigyék. Ily meggyőződéssel. — hogy Bautain-nel szóljak — a rendőrséget, a bitót és hóhért talán el lehet kerülni; de ama fensőbb s nemesebb jóságot, mely a magán és családi élet tisztaságának alapja levén, az erkölcsösségnek is egyedül biztos támasza, lehetetlen elérni. Vakságukban nem veszik észre, hogy, midőn búcsút vettek a vallástól, sirba tették az erkölcsöket is. Mivel nem kell nekik a vallás, sőt fáznak tőle, kiszolgáltatják az erkölcsöt is. Ügy vannak ők az erkölcscsel, mint az egyszeri apa fiával. Belgiumban történt, hogy egy apa szófogadatlan fiát, kivel már sokat, igen sokat bajlódott, nevelő-intézetbe kényszerült adni. De itt sem mentek vele semmire sem ; sőt tűrhetetlen magaviselete miatt visszaküldték szülőihez. A szerencsétlen apa uj hely után lát, s el is helyezi fiát. De alig kerül-fordul, ismét otthon terem a fiú. A mint megpillantja apja, majdnem kővé merevedett ijedtében, mert tudta, hogy fiát ismét úgy bocsátották el. A szegény apa fűhöz-fához kapkod, boldognak, boldogtalannak elpanaszolja baját. Jóakaróinak egyike azt tanácsolja: vigye el fiát a jezsuiták egyik kiváló hirü nevelő-intézetébe. Készséggel kap a jó tanácson és követi. Fölkészül s fiával együtt elutazik. Megérkezvén a kiszemelt helyre, mindketten felmennek az intézet elüljárójához. Az apa egészen feltárta szivét. Előadta fia múltját, tetteit és hibáit, s kérte fiának felvételét. Az elüljáró ezalatt a fiú arczárói leolvasta, hogy van még benne fogékonyság a jó iránt; miért is igy válaszolt : Uram! ne mondjon le a reményről, működjék közre velünk, s imádkozzék buzgón fiáért! Az imádkozás említése egészen kiforgatta az apát valójából, ingerültségében igy nyilatkozott: Elüljáró úr ! Határozottan kívánom és feltételül tűzöm ki, hogy fiamat vallásügyi dolgokkal ne terheljék! Elég koros már. cselekedjék a maga feje szerint! A független erkölcs szószólói és az említett atya e pontig egy táborban vannak ; a továbbiakban azonban nagy a különbözőség közöttök. Mert a fiú atyja, a mint az intézet elüljárója feltárta előtte a baj forrását, magába szállott, meghányta-vetette a dolgot s kijelentette : Ám legyen ! tegyenek fiammal, a mint tetszik, csak az az egy kívánságom, hogy derék és hasznavehető emberré legyen : a vallással mit sem törődő erkölcs-pártolók azonban, bár az egész világtörténelem. az emberiség általános meggyőződése és a mindennapi tapasztalás ellenök bizonyítanak, makacsul ragaszkodnak felfogásukhoz s kegyeletlen kezekkel tépik szét a vallás és erkölcs benső szálait. De ha a független erkölcs emberei kezöket szívökre tennék, be kellene ismerniök. hogy a társadalom épülete alatt akna-munkát végeznek. Nézzék csak meg a vallásból táplálkozó erkölcsöt majdnem két évezredes hatásában !