Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

— 12 — »Mikor pedig eljön amaz igazságnak Lelke, megtanít titeket minden igazságra«. (János IB, 13.) »Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek«. (Máté 5, 6.) »Választott ezüst az igaz ember nyelve«. (Féldab. 10, 20.) »Az igaz-mondás ajaka erős leszen mindörökké«. (Féldab. 12, 19.) Dávid kérdezte az Úrtól: »Uram! ki fog lakni a te hajlékodban? vagy ki fog nyugodni szent hegyeden? Az Úr igy felelt: »Ki szenny-folt nélkül jár és igazságot cselekszik; ki igazat szól szivében, ki nem cselekszik álnokságot nyelvével.« (Zsolt. 14.) »Látván Jézus hozzája jönni Natlianaelt, mondá felőle : Íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. (János I. 17.) 3. Mivel a gyermek első nevelői a szülők magok, s főkép az édes anya, járjanak jó példával elül. A kis gyermek erős utánzó erejénél fogva, az édes anya tekintete, szava és tette szinte lerajzolódik lelkében. Ezért tartja a közmondás : »Az alma nem messze esik fájától.« Legyenek rajta tehát a szülők, hogy gyermekök oly családi légkörben legyen, melyből éltető erőt, s nem mérget szí magába. Ne lássa a gyermek soha, hogy a szülők az igazság nyelvén kivül máshoz is értenek : mert ellenkező esetben a veleszületett igazságérzetben megtántorodik. Nagyon veszedelmes következményekkel jár tehát, ha, teszem, az édes anya, kicsikéje füle-hallatára, azt parancsolja a cselédnek: Ha valaki keresni talál, mondd, hogy nem vagyok itthon ! Még ártalmasabb, midőn az édes anya IiIkos szövetségre lép fiával, meghagyván neki : Fiam ! meg ne mondd ám apádnak, hogy ez és ez megtörtént ! Elhibázott lépés az is, ha a szülő ámítja és hitegeti a gyermeket. Pedig hány szülő van, ki rendetlenkedő fiát úgy akarja megjavítani, hogy uj ruhát, vagy ajándékot igér neki; jóllehet esze ágában sincs az ígéret beváltása ! S hány anya avval akarja elnémítani fiát, hogy a »Miklós«-sal, vagy a »fekete ember« eljövetelével ijesztgeti! Egyszer-kétszer talán czélt érnek ily rászedés- s üres ijesztgetéssel: de csakhamar belátja a gyermek, hogy az egész csak szemfényvesztés. S e pillanat óta nincs többé hitel. — a gyermek nem hajt a szóra! A szülőnek a gyermek előtt még tréfából sem szabad hazudnia: mert a piczike fejletlen értelmével nem veszi észre, mily czélzattal szólt a szülő. S igy könnyen megeshetik, hogy erősen működő képzelő ereje épen ellentétes alakba öltözteti a dolgot, mint a hogy föl kellene fogni.^ fia pedig észreveszi a gyermek, hogy szülője — habár csak tréfából — nem igazat mondott, vészit azon tiszteletből, inelylyel az igazság iránt ez ideig viseltetett. Még nagyobb óvatosságra van szükség, ha komoly beszédről van szó. Legyen a család igazi szentély, melynek papja : az apa, — papnője : az anya. Midőn kisdedeiket, a hivők e buzgó seregét, maguk körében látják, beszéljenek nyíltan, teljes őszinteséggel, valamennviők előtt tárgyalható családi, vagy közügyekről.