Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

— 7 — Rousseau pedig megvallotta, hogy »az erkölcstant illetőleg egyedül az evangelium az, mely mindig biztos, mindig igaz, mindig egyetlen és mindig hasonló önmagához. Már az értelem azt mondja, hogy legjobb az emberelőre nézve követni parancsait.« Méltó megütközéssel kérdem tehát Origenessel a független morál híveitől, miért oly makacsok? s miért nem figyelik meg, hogy a hit szükségképen kormányozza és megelőzi az ember összes cselekedetét? Mert melyik munkás arathatna, lia a vető-magot nem bizná a földre ? Vájjon ki menne tengerre, ha nem biznék a hajóban és kormányosban? melyik beteg hivatna orvost, ha bizalmát nem előlegezné neki? melyik művészetet vagy tudományt lehetne megtanulni, ha a tanítvány nem hinne mesterének ? S minthogy Eötvös szerint — egész czivilizácziónk keresztény, s egész czivilizácziónk alapja is keresztény; s minthogy másrészt miden állam csak azon alapon fejlődhetik tovább, melyen keletkezett: szeretett hazánk jövője érdekében. kérve kérem a független erkölcs híveit, szakítsanak a múlttal s ne válaszszák el az erkölcsöt a vallástól: mert már a párját ritkító nagy hazafi, Waschington is kijelentette, bogv vallás és erkölcs a nyilvános jólétnek elmellőzhetetlen föltételei. Nem embere hazájának az, ki az emberi boldogság eme két hatalmas oszlopát alá-ássa. Tiszteli és szereti ezeket minden valódi politikus ép oly igazán, mint minden jámbor ember. Ész és tapasztalás arról tanúskodik, hogy a népben az erkölcsösség vallásosság nélkül fönn nem állhat.«! S ha mindemellett is görcsösen ragaszkodnak nézetükhöz, jól jegyezzék meg, hogy még csak meg sem nyugtathatják lelki-ismeretöket azon szavakkal, melyeket Chateaubriand Lamenais-héz intézett: Bocsásson meg barátom, ne bocsátkozzunk hittudományi vitába. Én hitvallásom mellett maradok és benne vigasztalást találok«; mert igazi boldogság csak vallásos lélekben honolhat! B) Milyen az igaz és a hazug ember? Isten egyedül az embert áldotta meg beszélő képességgel. S ez a halhatatlan léleknek méltó járuléka. Mert csak igy vált lehetővé, hogy, amit az ember érzék-szervei segélyével érzet alakjában felfog, képzeti minőségben állandósít, fogalommá alkot, ítéletté össsze-füz s következtetéssé gyúr, nem marad kizárólagos szellemi kincsként, lelke mélyében, hanem az élő szó vonzó alakjában testet ölt s köz-kézen forgó tőkéje lesz az emberiségnek. A kis gyermek szive az édes anya szavára tárul föl legelőször; a szülő szeretete a fejlődő kis teremtésnek legelső tagolt hangja által kétszereződik meg erejében. Az atyai és anyai intés, figyelmeztetés, buzdítás, dicséret, feddés és büntetés leghivatottabb eszköze a beszéd; a gyermeki vonzódás, oda-adás, ragaszkodás, szeretet és hála szóban fejeződik ki legbensőbben. Az értelem homályát, a sziv hidegségét s az akarat tétovázását a hangos gondolat tünteti el. Az ismeret-közlés, a társadalmi érintkezés, a sziv érzelme, a lélek meggyőződése s a törekvés iránya a nyelvet választja eszköze- és kifejezőjeül. Sok, igen sok függ tehát a szótól.