Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 6 kér; szóval: ő a szivet akarja, ezt önmaga számára akarja; korlátlanul követeli azt, és az legott sikerül neki, — Nagy Sándornak, Caesarnak, Hanníbalnak és XIV. Lajosnak minden lángeszük mellett sem sikerült ez. Ok meghódították a világot és nem juthattak addig, hogy egy barátjok legyen A nagy XIV. Lajosnak, ki annyi fényt árasztott Francziaországra és az egész világra, egy barátja sem volt egész országában, sőt még saját családjában sem. Krisztus beszél, és ezentúl a nemzedékek, a vér kötelékeinél is szorosabb, benső kötelékeknél fogva, sajátjai .... (3 felgyújtja lángját a szeretetnek, mely kioltja az önszeretetet és túlhalad minden szeretetet. En szenvedélyre hevítém a tömegeket, melyek meghaltak értem. Isten óvjon tőle, hogy összehasonlítsam a katonák lelkesedését és a keresztény szeretetet, melyek oly különbözők, mint okaik. De végtére jelen létemre, tekintetem villamosságára, egy szavamra volt szükség, hogy a szivekben a szent tüzet felgyújtsam .... Bizonyára én bírom titkát ama bűvös hatalomnak, mely elragadja az elmét; de nem birom a titkát annak, hogy nevemet és szeretetemet a szivekben megörökítsem és azokban az anyag segélye nélkül csodákat műveljek. Most, midőn Szent-Ilona szigetén vagyok, .... most, midőn egyedül vagyok, és e sziklához lánczolva, vájjon ki harczol most érettem és hódítja meg a? országokat számomra? Vájjon hol vannak szerencsétlenségem udvaronczai? Vájjon gondolnak-e rám? Vájjon ki nyugtalankodik miattam Európában? Vájjon ki maradt hü hozzám? Vájjon hol vannak barátaim? Ez a nagy emberek sorsa! Ez volt Caesar, Nagy Sándor sorsa, és az emberek elfelednek bennünket! Es egy hóditónak, valamint egy császárnak a neve már csak iskolai feladvány ! Hős tetteink egy pedáns tanár ítélete alá esnek, a ki gúnyol, vagy dicsér bennünket. Mily különféle ítéleteket engednek meg az emberek maguknak a nagy XIV. Lajosra nézve ? Alig hogy meghalt, ő, a nagy király, egyedül hagyatott háló-szobájában .... elhagyatva udvaronczaitól és talán kigúnyoltatva általok. Már többé nem volt urok ! tetem volt, koporsó volt, sír volt és a közelgő feloszlás irtózata. Még egy pillanat, . . . íme az én sorsom, ami én velem is történni fog . . . Az angol oligarchia által megöletve, idő előtt meghalok, és tetemem szintén visszaadatik majd a földnek, hogy ott a férgek táplálékává legyen. íme a Nagy Napoleon közel sorsa .... Mily különbség az én mély nyomorúságom és Krisztus örökké való országlása közt, a ki az egész világon hirdettetik, szerettetik, imádtatik és él!" Ha Krisztus oly fönséges eszmény-kép, hogy elérhetetlen, ugy a nevelés végső czélja nem lehet, — mondja talán valaki. Igaz, Krisztus tökéletességéig ember nem einelkedhetik; de ez nem is rendeltetése. Hisz' e szavaimnak: „a nevelés mintaképe: Krisztus" nem azon értelmük van, hogy a nevelés feladata az embert Krisztussá tenni; hanem valódi jelentményük csak ez: a nevelés végső czélja az embert Krisztushoz hasonlóvá tenni. S hogyan leszünk hasonlók Krisztushoz ? Úgy, hogy tanítását mélyen szivünkbe vésvén, gondolatainkat, érzelmeinket és cselekedeteinket eszerint irányítjuk és szabályozzuk; földi életünk háborgó tengerén biztos kikötőbe vezető világító toronyként egyedül ezt tartjuk; egész valónkat, minden izében és porczában, ez hatja át és középpontjává lesz egész egyéniségünknek.