Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

- 38 — Ezután keresztet vet s megkezdi az napi beszédét, mintha mi sem tör­tént volna. Másnap nagy a tolongás a gyóntató-szék körül : a férfiak nézete megvál­tozott. y ha elvétve akadt még, ki a gyónást papi találmánynak nevezte, kijóza­nították az asszonyok, mondván: Igen, azon napon találták föl, midőn a rézműves az égboltra fölrakta a nagy sárga táblát! Gelon, syracusai királyon, ki azért veszett el, mert nyavalyáját titkolta orvosa előtt, mindenki sajnálkozik. Miként vélekedjünk tehát azon szülőről, ki azt tartja, hogy gyermekének nagyon elég lesz, na majd halálos óráján meg­gyónik V Elitéljük !! És pedig két okból. a) Először, mert gyermeke könnyen azon sorsra juthat, mint az egyszeri súlyos beteg. Történt ugyanis, hogy egy családhoz sürgősen hivatták az orvost. Ez siet s csakhamar megjelenik a betegnél. Azonnal dolgához lát, megvizsgálja, ki­kérdezi a szenvedőt s meggyőződik, hogy a baj jelentékeny. Mikor lett rosszul, barátom! — kérdi az orvos? Tegnap, — feleié a beteg. No akkor ne busuljon, rövid idő alatt kiirtom a betegségnek még a csiráját is! Ezer szerencséje, hogy nem késeclelmeztek, mert a baj nem hatalmasodhatott el, s igy könnyen legyűrhető ! Egy másik alkalommal oly beteg került ugyanezen orvos gyógyítása alá, ki már egészen kiaszott, s mint egy darab fa, mozdulatlanul hevert az ágyban. Az orvos, ki sok betegnek visszaadta már egészségét, aggodalmasan kezdi kopog­tatni a szerencsétlennek mellét és hátát, kihallgatja lélekzet-vételét s végül ütő­erének verését figyeli meg. Mióta betegeskedik? édes barátom! — szólítja meg a beteget. Több, mint egy éve, — volt a válasz. Az orvos erre a családfőhöz fordul s átinti a másik szobába. Leirliatatlan, a mit az atyának itt éreznie kellett! Nincs mentség! nincs! . .. mondja az orvos. — Hogyan? Hát orvos úr betegünknek már nem rendelhet semmit? — kérdi az apa. De igen — válaszol az orvos — akár az egész gyógyszertárt; hanem hasz­talan minden, semmi sem segit! Miért? — kérdi az apa. Mert későn van!! — lőn a lesújtó felelet. 8 most már kérdezem, mit jelent a lélek világában: Későn van?! Nincs mentség ?! . . . Nemde a lélek elkárhozását ? S ha igen: mely szülő volna oly szívtelen, hogy gyermekét az örök boldogtalanság veszélyének tenné ki ?! Hiszen itt reményről szó sem lehet. Tehát még nem is vigasztalódhatnék meg, mint egy­kor Dárius, kinek a seythák, midőn bek eritették, követség által egy marok nyilat s e mellé madarat, halat és vakondokat küldöttek annak jeléül, hogy nyilaik elől csak úszás által, mint a hal, — föld alatt, mint a vakond, — vagy a levegőben, mint a madár, menekülhet; mert nincs menekülés Isten büntetése elől. Avagy nem énekli-e elég világosan a zsoltáros: „Hová fussak, Uram! a te szilied elől? IIa fölmegyek az égbe, te ott vagy; ha leszállok a pokolba, te ott vagy; ha szár­nyaimul veszem is a hajnalt, oda is a te kezed visz engem?!" b) Másodszor azért, mert senki sem tudja, mikor kell az élettől megvál­nia. Az egyik még föl sem nyitja száját tagolt hangok ejtésére, máris el kell örökre némulnia; a másik már feslő bimbó korában enyészetnek indul: a harma­dikat élte delén ragadja el a halál; a negyedik már megunta az élet küzdelmeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom