Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 33 minket V nem látjuk-e magunkat szeretett atyánk ölében, nyakába kapaszkodva s nagy figyelemmel hallgatva szavait, melyekkel tudtunkra adta : Édes fiam! A kis Jézus az éjjel megszületik. O a jé gyermekeket szereti, a rosszakat nem. A jóknak hoz ajándékot, a rosszaknak nem. S látod, mivel te jó voltál, rólad sem feledkezik meg ! tí nem halljuk-e, miként vág közbe nagy-anyánk s miként biztosítja előhaladásunkat a jóban, ily alakú megjegyzésével: De édes gyermekem, a kis Jézus csak azokat szereti nagyon, kik ezután is jók maradnak ?! Nemde szinte most is nyelvünkön van a szó, melylyel nyomban jóságot fogadtunk a jövőre is ? Fogott-e el bennünket hamarosan nagyobb izgatottság, mint ekkor, nem tudván, mit és mennyit hoz a kis Jézuska ? Gyermekkori álmunk ért-e oly hamar véget valaha, mint karácson reggelén ? Szinte érezzük nemde, mily édes volt a perez, midőn a gondosan feldiszesített s bőségesen megrakott karácson-fát a pislogó mécs gyönge fényénél megpillantottuk ? Mennyi öröm és élvezet, mennyi ragaszkodás és szeretet, mennyi remény és hála fakadt meg itt a gyönge fenyőág tövébeü ! Mily sok sziv egyesült e kis családi emlék körül! A kis gyermek jósá gának jutalmát, a szülő gondosságának bizonyítékát, s az öreg-szülő mindkettőnek örömét, s igy saját boldogságát látta benne. A lelki élet törvényei örök érvényűek s a korral nem változnak. A mult, jelen és jövő e téren össze forr. Ha tehát jó lelkű elődeink ezen eljárását igazolta az idő, miért akarnák megezáfolni az utódok'? ! V. Kedv éltessél; meg gyermekükkel a vallásos gyakorlatokat. Wéber Béda, a frankfurti parlamentnek egykori tagja, 04 éves korában igen élénken emlékezik meg első szent áldozásáról s elmondja, hogy, midőn a templomból haza ért s édes anyja könyes szemekkel eléje jött és átölelte, atyja pedig röviden figyelmeztette: „Ezt soha se feledd el!" — lelkét oly meghatottság fogta el, minőre még a legfönségesebb zene dallama sem hangolta volna soha. Még nem is volt egészen tíz éves, s mégis mindenre oly jól s oly csodálatos megindulással emlékezett. Az alig tiz éves fiúnak hivő egyszerűségén a későbbi tanulmányok, a hittudományi szakértők iskolai bölcsesége, képzett tanárok mély elme jüsége nem sokat változtatott. Ellenben mindenféle élménynek ereje, a kételkedésnek boszús támadása és a rossz példának veszedelmes hatalma gyakran megtört a hitbeli szilárdságon, mely a gyermek-kor öröksége volt. S hogy ez meg nem ingott és el nem veszett, s az élet legveszedelmesebb viharainak közepette mint a hitnek világító tornya el nem sötétedett, sőt sziklaszirtként daczolt a hullámokkal, abban az iskolának és vallás-bölcseletnek mi része sincs: hanem Isten kegyelme, mely az élet tizedik évében Krisztus testével és vérével a gyermeki lélekre áradott, kapcsolatban az atya keresztény nevelésével és az anya imájával, volt igazi tanítója és egyedüli boldogság-szerzője a földön. Az első szent áldozás tehát korszakot alkotó esemény az ember életében ; s igy méltókép elő kell rá készíteni a kis gyermeket. A munka oroszlán-része természetesen a lelki vezetőé; de kijut belőle a szülőknek is. Az egyházi férfiak végzik az alapozást; az apa és anya betetőzik az épületet. Vállvetett működésre van tehát itt szükség. S ez esetben biztosan el3