Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 22 s, melyekkel barátját Blaast, a tiroli festőt, megörökítette: , Jelleme szilárd, jámbor és romlatlan." Legjobban esett ezen vallomása: „Hogy boldogok lehessünk, imádkoznunk és hinnünk kell." Nem maradhat kellő hatás nélkül Szent Ágostonnak nyilatkozata sem : „Mi hiszszük, hogy senki sem juthat üdvösségre, hacsak az Úr nem hívja őt; de még ezen meghívottak sem munkálhatják üdvöket, hacsak az Úr nem segíti őket; az Úr segedelmét pedig senki sem érdemli meg, hacsak nem imádkozik. Ugyan ily benső meggyőződéssel tolmácsolja az ima szükséges voltát Aranyszájú szt. János: „Mondd meg nekem,hogyan merészled szemeidet a napra fordítani, ha előbb nem imádtad azt, ki a napot alkotá ; hogyan bátorkodol valamit élvezni asztalodról, ha előbb nem imádtad azt, ki neked az ételeket bőven ajándékozá ?" Ecsetelje a szülő eleven színekkel gyermekének, hogy az ember szenvedések idején enyhülést, csapások súlya alatt erőt, ínségben türelmet, nyomorban könnyebbülést, elhagyatottságban vigasztalást s a kikerülhetetlen halállal szemben valódi megnyugvást csak Istenben, s igy az imában találhat. Megható tanulságul beszélje el, XVI. Lajos, franczia király és neje, Mária Antonia fogságát és kivégzését: 1792-ben, augusztus 10-én, XVI. Lajos király családjával együtt menekül a felbőszült tömeg elől, elhagyja a Tuilleriákat s a törvényhozó gyűlés védő szárnyai alá vonul. Ide jöttem, — mondja önmagát biztatólag — mert sehol sem lehetek nagyobb biztosságban, mint a nép-képviselők között! A szerencsétlen családot nem vedelem, hanem ellenséges érzület fogadja s foglya lesz a Temple épületnek. A mélyen sújtott királyt és nejét még az vigasztalta, hogy fogságukat 14 éves leányukkal, Mária Teréziával, 7 éves fiókkal Lajossal, s a király nemesszivü nővérével, Erzsébettel, oszthatták meg. A szabadságát vesztett király naponkint 6 órakor kelt, azután imádkozott; 9 órakor volt a közös reggeli, mely után következett az oktatás. Az apa fiát ölébe szorítva tanítgatta, az anya pedig leányának adott józan útmutatást. Délután 2 órakor ebéd s utána ismét oktatás. Karácson napján Lajos megkészitette végrendeletét, melyben ezen szavakat is olvassuk : „Kérem az Istent, könyörüljön feleségemen, gyermekeimen és nővéremen, kik velem oly régóta szenvednek; s ha én elveszném, támogassa őket kegyelmével, míg e nyomorúságos világon élnek! Kérem nővéremet, szeresse gyermekeimet, legyen anya helyett anyjok, ha az a szerencsétlenség érné őket. hogy édes anyjokat elveszítik. Szivemből ajánlom gyermekeimnek: Isten iránti kötelességüket minden más elé tegyék s lelkiismeretesen teljesítsék; egyetértők legyenek s édes anyjoknak engedelmeskedjenek; nővéremet pedig mint második édes anyjokat tekintsék!" A király családjával kivégzésének előestéjén találkozott utoljára. Az együtt-létről, mely hét-negyedóráig tartott, Mária Terézia, a király-leány, igy nyilatkozik: Amint elválóban voltunk atyámtól, igéretünket vette, hogy halálát nem bőszüljük meg. Bár meg volt győződve, hogy szava előttünk mindig szent marad, mégis, minthogy öcsém nagyon kiskorú éveiben járt, úgy akart rá hatni, hogy kívánsága mélyen bevésődjék lelkébe. — Ölébe vette tehát ós igy szólt hozzá: Fiam! hallottad, mit mondtam előbb. Mivel az eskü szentebb az egyszerű szónál, emeld föl jobbodat és esküdjél meg, hogy atyád utolsó akaratát hiven teljesíted! — Öcsém szót fogadott, de keservesen sírt ; s ekkor mindnyájan meg-