Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 12 Fölösleges is volna, — mondja tán valaki — már a házassági frigy megkötésénél gondolni a gyermek-nevelésre. Minek előre alkudni a medve bőrére?! — Jó, ám legyen! — felelném én erre, ha a gyermek napvilágra jövése fordítana valamit a dolgon. De mit tapasztalunk ? Azt, hogy a bölcső mellett álló apa csak azon tűnődik : hogyan tud majd a gyermek számára minél többet szerezni ? hogyan nagyobbíthatja meg birtokát és csinosíthatja ki házát ? A kisdedét őrző anyának pedig még álmát is ily gondolatok zavarják: Apjára, vagy anyjára ütött-e a kis piczi ? nem lett volna e szebb, ha fekete és nem kék szemmel talál világra jönni? milyen haja lesz? fekete-e, vagy szőke? Arányos tagozatú marad-e, vagy nem? apja együgyűséget, vagy anyja találékonyságát örökölte-e? Szomorú dolog biz' ez, s a mi benne legsajnálatra méltóbb, — az, hogy egy betűig igaz! A ki A-t mond, mondjon li-t is. En sem szakítom meg tehát itt gondolatim fonalát, nehogy oly kevéssé váljanak soraim a nevelés-ügy javára, mint a mily haszon nélküli munkát végeznek azon filloxcra-biztosok, kik nagy settellobbal indulnak meg ez isten adta féreg keresésére, fürkésző és vizsgálódó szemeikkel rá is akadnak a bajra és nagy garral hirdetik : Itt is pusztít már a tilloxera ! De legyünk igazságosak és valljuk meg, még többet is tesznek ők. — Óvó-rendszabályokat követelnek és szén-kéneget alkalmaznak. De sajnos! az első mit sem használ, — miként ezt léte föltételében sújtott jó magyar népünk keserű tapasztalata mindenütt igazolja ; — a másik pedig orvosság és halált hozó méreg egyszersmind. íme! ezen jó urak elsőbbségben vannak velem szemben ; hisz' már az eszközt is megnevezik, — igaz ugyan, szerencsétlenül. De nem maradok mögöttük, s a nélkül, hogy téves irányukat az eszköz-választásban követném, kijelelem az utat, mely czél-ponthoz vezet, kifejtem a módot, mely szerint a vallásos nevelés végbemegy, — szóval megsúgom a szülőknek: hogyan lehet és kell a gyermeket vallásosnak nevelni ? C) Hogyan neveljék a szülök gyermeköket vallásosnak? T. Ültessék a gyermek lelkébe as Isten félelmét. A vallásos nevelés azon pillanatban kezdődik meg, melyben az (kies anya anyaságának gondolatát önmagában megtestesülve érzi. Keble mélyének rejtett drága-gyöngyét ajánlja fel azonnal a Teremtőnek s kérjen számára égi segítséget és ótalmat. A remény és várakozás ideje lejár, az aggodalom és bizonytalanság véget ér, s miként a gyümölcs lehull fájáról, úgy a gonddal őrzött kis magzat is leválik az anyai kebelről, a család, s vele a szülői gond is megszaorodik. S bár a kicsi a családi tevékenységnek legott középpontja leszen; s bár az édes anya is szinte boldog, ha szemének csak futó pillantását vetheti is rá: van mégis valami megmagyarázhatatlan, a mi még az anyai csók forró melegéből is levon, s ez azon gondolat, hogy kisdede — ezen vele egy test és vér — még azon igában görnyed, melyet édes mindnyájan öntudatlanul veszünk nyakunkba, s ugyanigy szabadulunk meg tőle, — s ez: az eredeti bün. A gyermekét igazán szerető anya tehát sürgősen, s nem hetekig tartó késedelem után, kereszt-vizre