Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1886

— 3 — dog akar lenni minden ember, az állam boldogítani akar minden embert; ez azonban erkölcs nélkül képtelenség; az erkölcs pedig nevelés nélkül lehetetlenség. „Az emberi természet tökéletességének titka a nevelésben rejlik; a jó nevelésből származik minden jó a világon; ez az ember legnagyobb és legnehezebb problémája" mondja Karit. „Az ifjúság nevelése a törvényhozás főfeladata. Minden alkotmánynak hatnia kell a polgárok erkölcsi életére; az erkölcsi jellem alapja az alkotmánynak" (Aristoteles). — Mert az erkölcsi jó a legmagasztosabb cél, mely után az ember törekszik, azt vélhetnők, hogy az erkölcsi jó egyszersmind a legnehezebb törekvés, mire ember törekedhetik. Krisztus urunk, kinek tanításában az erkölcsi jó a legeszményibb alakját birja, biztatólag mondja: „Az én igám kellemes, az én terhem könnyű." Paradoxonnak látszik első pillanatra azon állitás, hogy a legmagasabb, legfőbb cél könnyen elérhető. Pedig épen nem az. Csak meg kell ismerni és használni az eszközöket, melyekkel e cél elérhető. Nem volna-e ép oly paradox állitás, hogy az, ami mindenkinek végcélja, szegénynek, gazdagnak, tudósnak s tudatlannak egyaránt, az legyen legnehezebb föladatunk az életben? Nehéznek látszik a jó első pillanatra. Aki nem tanulta, nem is tudja, így vagyunk egyébbel is. Ki beszél angolul, anélkül, hogy tanulta volna? Játszotta-e valaha valaki Bethoven szonátáit, a ki zenét nem tanult? Mindenki csak azt tudja, a mit tanult. Minden tudományt és művészetet, az erkölcsi jót is tanulni kell fokozatosan és kedvvel. A természetben minden ápoló gond mellett fejlődik; az erkölcsi jó is gondot és ápolást kiván és pedig az ember gyermekkorától az aggkor végső évéig. A roszul nevelt, kuszált, vagy elzüllött jellem nem képes a jóra. A rosz föld rosz termést ad; a rosz fa rosz gyümölcsöt terein; átka a bűnnek, hogy bűnöket szül. Az elhanyagolt föld kórót, bogáncsot terem. Azt mondják tán némelyek: az ifjúnak ki kell magát tombolnia, később is rátérhet az erkölcs útjára. Hogy a bor illatos, zamatos és tüzes legyen, igaz, forrnia kell; de ha nem vigyáztok reá, könnyen megecetesedik. Az ifjúkor a vetés ideje. Soha sem lesz az ember értelme oly friss, kedélye oly nyilt, érzelme oly fogékony, akarata oly hajlékony a jóra, mint ifjú korában. Ezért terheli oly nagy felelősség a nevelőket. Ok vethettek, ők ültethettek; jó talajjal és nemes magvakkal rendelkeztek ; kedvezett nekik az időjárás és napfény. És ha mégis elkéstek a vetéssel és éretlen gyümölcsöket kell szedniök, ha elperzseli a nap heve az elkésett fiatal hajtásokat, ha elgazosodik földjük, ha rózsák helyett csak szúró tövisek nőnek ültetett csemetéiken, legnagyobb részben mulasztásaiknak, gondviselésük hiányának róhatják fül. Mindent a maga idejében. Ne vonjunk meg minden élvezetet az ifjúságtól, de mértékletes legyen az és az ifjú korának meg felelő; mindenkor az illem és tisztesség határain belül, nehogy elfajulás lehessen következménye. Csak egy példával akarok élni. A színház bizonyára nemes és hazafias érzelmek felkeltésére és ápolására van és életismereteket akar közölni és terjeszteni. Igen a becsületes és jóravaló színház. De mindig ilyen-e a szinpad ? Hány esetben van igaza Rousseaunak, midőn így fakad ki: „Csinos egy életiskola az a szinház! Fonák hajlamainkat egytől egyik dédelgeti, kiirtja belőlünk a munka és szorgalom szeretetét. Arra tanít, hogyan lehet a bűn utálatosságát tetszetős szinnel bemázolni, az erkölcsiséget nevetségessé tenni." A szemek kap* 1*