Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
3 lünféleségét a külvilág kényszer viszonyai okozzák. Hogy tékát egyrészről az állandóan megmaradó és másrészről a folytonosan változó jelenségek okait megmagyarázhassuk, föl kell tennünk, hogy az ősrégi, és egyidőben létező különféle lények közül némelyek folytonos és visszatarthatlan változásnak voltak alávetve. Ezen, minden szerves alakokban meglevő őseredeti benső közösséget, Goethe típusnak nevezi, melynek természetes tulajdonsága a megőrzés, minthogy az eredeti alakulás irányát föntartani és átöröklés által megőrizni igyekszik. Ezzel szemben megkülönbözteti a kifelé ható, változást kereső törekvést, mely az adott életfeltételekhez való alkalmazkodása által az alakok végtelen változatosságát idézi elé. Mindkét törekvést összehasonlítja a központhoz törekvő és központból futó erőkhöz. Az átalakulás eszméje hasonló a központfutó erőhöz, mely végtelenségben vész el, ha ellen nem súlyozza föntartó képessége annak, a mi már valósággá lön, vagyis a központtartó erő, melynek, legbensőbb alapjában semmi külsőség nem árthat. Minthogy, a mint láttuk, Goethe a szerves lényekben, benső átalakítási erőt és képességet tételez föl, elmélete épen nem darvinisztikus, hanem miként Kanté, céltani alapon nyugvó, habár polémiájában azok ellen küzdött, kik a természeti jelenségeket, a természetben rejlő célirányosságból akarták kimagyarázni. Darwin és követői az állatok- és növényekben rejlő alakítási erőt és képességet kereken tagadják; természetesen, mert ezen erő, elérendő és megvalósitandó végcél nélkül, okosan föl sem tehető, nem is képzelhető. Szerintük a szervezet nem egyéb, mint a természeti erők gépies, tehát céltalan, vak szüleménye, okozata. „Tenyészet, melyet maga a természet létért való küzdelmében hajt végre“ ez azon tétel, melylyel Darwin, mindazon talányokat, melyeken a tudósok legjobbjai hasztalan törték fejőket, megoldotta. Szava gyújtott; mert mióta Kopernik megfosztotta a földet rangjától, melyet eddig, mint a világ központja elfoglalt; mióta Newton megalapította és minden világtestekre alkalmazta az általános nehézkedés törvényeit; a világteremtésének históriája, az emberileg fölfogott Isten, mint a tudománynak többé irányul nem szolgálható ábrándok, félretétettek. L i n n é, Cuvier — koruk legnagyobb természetbúvárai, kik tudományos kutatásaik eredményeit a bibliával összhangzásba hozni törekedtek, és ragaszkodtak még a dogmához, melyszerint az állat- és növényvilág Istennek közvetlen teremtményei, egyszerűen elmellőztettek. Már az ős csirák megteremtéséhez sem volt szükségük Istenre, mert a szerves lényeknek szervetlenekből való keletkezése: az önkéntes nemzés és szaporodás valószínűvé lett. A keresztény vallás tanitása az Istenről, mint az ég és föld teremtőjéről, nem vált többé becsületére a természettudósnak ; túlhaladott álláspontnak tekintetett. A szeretet Istenéről Darwin elméletében szó sem lehet. A létért való küzdelemben az erősebbnek korlátlan jog adatik a gyengébb fölött. A szerves lények egységes életerejét, mely a szervetlen mechanizmusnak irányt és határt szab, már Darwin előtt tagadták, mert ez okvetlen egy az egész mindenséget átható szellem létezésére és az összes természetben nyilatkozó eszes lény működésére engedett volna következtetni. Egyáltalán a természet lényeinek fejlődésmenetében előforduló haladás és változások külső okok és behatásoktól tételeztelek föl. A vak esetlegesség Darwinnak teremtő és föntartó Istene. — Ha valamely madárnak hosszabb csőre vagy kiméI*
