Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
10 egyeznek. A téglákban itt ott található növényrészek oly fajokra vallanak, melyek jelenleg is tenyésznek; olvassuk, hogy a búzaszemek, melyek a múmiák mellett találtattak, még csiraképeségöket is megtartották (?) és oly kalászokat termettek, mint a mostani egiptomi buzakalászok. A különféle állatfajok, melyek a történelem előtti időben éltek és diluvialis rétegekben fellelhetők, mint pl. a medve, borz, vadmacska, sertés, szarvas, őz, iram, farkas és róka, olyanok mint a mostaniak. Tehát ugyanazon alaptörvénynek kellett már évezredek előtt is érvényben lennie, mely a mostan élők alakjait határozza meg. A fonállá természeti törvények és rend megváltoztatása minden létezőt megsemmisített volna. Ha az egyik állatfaj vagy nem Darwin elmélete szerint fejlődött volna ki a másikból, az átmeneti kialakulásokról a geológiának tudomással kellene birnia. Az őslénytan ily átmeneti alakokról mit sem tud. A paleolit korszak kambri rétege igen kevés és határozatlan állati nyomokat mutat. A szilur telepben a trilobiták, brachipodák és kefalopodák fajai sok fajtáikkal egyszerre jelennek meg összekötő válfajok nélkül. Gerinces állat nem található. A devon rétegben a páncélos halak megelőzőik nélkül találtatnak, s itt ott már cápafogak is. A kőszénrétegben a páfrányok óriási alakjai néhány tűlevelű növénynyel és pedig Spitzbergában úgy, mint a mérsékelt öv alatt. Az első szárazföldi állatok maradványait itt leljük páncélos hüllők alakjában. Ugyanitt a rovarok és szárazföldi csigák legelső nyomai. A szerves élet második korszaka a mezolít (triász, júra, kréta). A fanagyságu páfrányok helyt engednek a eikadák- és tűlevelűeknek. A krétarétegben már nagyszámnak a lomblevelüek; tehát már nem rejtvenőszök, hanem virágtermők. Az állatok közül még találunk páncélos halakat, a legfelső rétegben azonban már pikkelyeseket is; aztán óriás hüllőket, mint a repülő gyikot, a krokodilféle ichthio- zaurust rendkívül hosszú álkapcsával, a kisfejű és hosszunyaku pleziozaurust és uszonyos gyíkokat, hosszabb hátsó lábakkal ellátott hüllőket (valószínűleg ugrásra alkotva); az arclieopterix-ot, tollas, gyíkfarlcu, négylábú, csodálatos állatot (egészen ép csontváza még nem találtatott). A krétarétegben találjuk az első teknyős békát; a jurában az első emlőst. A harmadik korszak eocén kora nagyszámú emlős állatok maradványait mutatja: a vastagbőrüek-, disznók- és nemkérődző patás állatokét. A kréta és eocén kor állatvilága közt roppant űr tátong. A közép korszakban csak kicsiny, alig patkánynagyságu emlősök fajai lelhetők, s most egyszerre eléáll a kolosszális rinocerosz. Átmenet nincs. A hüllő óriások eltűnnek, csak gyikok és kígyók maradnak. A legfelső krétarétegben megjelenő teknyősök nagy és csodálatos változatosságot mutatnak. Egyszerre csak elődök nélküli madarakra bukkanunk. A kutya kivételével ragadozók még nincsenek. Valószínű, hogy az eocén korban az egész földgömbön még a forró légely volt az uralkodó; erre vallanak mind az állat-, mind a növényország terményei. A harmadik korszak miocén korában Heer természettudós szerint a földön az éghajlati viszonyok ldllönfélesége már megvolt. Orökzöld-lombu erdők, cédrusok, ciprusok; valóságos őserdőket találunk a barna kőszénben. E korban akadunk először majmokra ; és pedig az óvilágban 32, az újvilágban
