Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885

Értekezés: A darvinizmus

8

egységes cél fele irányozza úgy, hogy egyik sejt a másiknak szolgál és minden egyes az egészért létezik és vele együtt hat.

A mechanikus világnézlet mindenben önálló parányokra (atomokra) utal. Már ha az egész mindenség alap és ok nélkül áll főn és számlálhatatlan atomokból áll, melyek határozott cél nélkül egymást vonzzák és taszítják, akkor a mindenség egyes részeinél, az élőlényeknél is úgy kell annak lennie. Es bizonyára, ha az oksági mechanizmus nem törekszik valamely közcélra, a benne véghez menő mozgások is csak esetlegesen hozhatják létre ez vagy amaz alakot; de ennek akkor nem is lehet tipikus jelentősége, mert nem fejezi ki a benne nyilatkozó teremtő gondolatot, mely a külső kíilönféleséget bensőleg egyesíti. E szerint a külső viszonyoktól tételeztetik föl a szerves alak is, melynek állandósága csak látszólagos és jelentőség nélküli; hanem a külső viszonyok szerint folytonosan változó és tovább haladó. Következésképen Darwin, a növények és állatok változásának okát egész következetességgel a rajok ható külvilágtól tételezi föl és a fajok végtelen változásképességét tanítja; de mert a tapasztalás szerint két ugyanazon fajú egyed, ugyanazon külső befolyások alatt mégis külünbözőleg fejlődhetik, nem maradt más hátra, mint a belső fejlődési képességet is elismerni. „Az ember eredése“ cimü munkájában Darwin még azt is megengedi, hogy lehetnek némely önkényes változások, melyek inkább a szervezettől, mint a külvilág viszonyaitól függnek. Ezen állításban persze egy kis miszticizmus és olyan teremtői valami rejlik, a mi a vegyész görebén és a íizikus mérlegén kívül esik, de a mi kétségtelenné teszi, hogy a természetes tenyészés, az alkalmazkodás és öröklés által a fajok keletkezését egészen kimagyarázni nem lehet.

Az organizmus természete főleg abban nyilvánul, hogy egyes jelenségeit nem lehet a tenyésztés által átszármaztatni a nélkül, hogy maga a szervezet is meg ne változzék. Ha valamely madárnak lábai megnyúlnak, rendesen csőre is meghosszabbodik. Az első erszényes állattal az emlők is előtérbe lépnek, melyek az élve szüléssel karöltve járnak, hogy az állat kölykei el ne veszszenek. A zsiráff nyúlánk nyaka nem bírná el az elefántnak nehéz fejét mázsás fogazatával; feje csinos és könnyüded, épp azért nyaka is hajlékony; oly könnnyiiséggel emeli föl a fák lombjai után, mint a hogy lehajtja a források friss vize után. Nagy agancsokkal ellátott zsiráff-fej képtelenség volna; tiilöknemü dudorai szépen díszítik fejét. Az elefánt is fönhordja nagy fejét zömök nyakán, de hasztalan fáradoznék lehajtásával a pázsit zöld füve, a patak üde vize után; hajlékony orrmánya igazítja helyre alkatának egyoldalúságát. Az állat- és növényvilágban egyaránt megnyilatkozik az értelmes, eszes tervszerűség, az egységes gondolat, mely a test tagjait eszmei kötelékével egybefűzi.

Mesterséges tenyésztés által megnöveszthetjük ugyan meglepőleg nagyra pl. a ludnak máját, de ezen egyes szervek rendkívüli kifejlődése szabálytalanság és beteges állapot, melyet azáltal érhetünk el, hogy a ludat elzárva, hosszabb ideig szabad mozgásától megfosztva, ülésre szorítjuk. De nincs az a mesterséges tenyésztés, melynek következtében a ludból kacsa, a kacsából lúd lenne. A tollazat színváltozásának is meg vannak korlátái. Valamint senki sem látott kék narancsot, úgy Darwin sem produkált kanári-sárga vagy csíz-zöld galambokat, pedig sok éveken át vesződött galambtenyésztéssel és nagyság-, csőralak-, láb-