Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
5 az előmozdító befolyások (kedvezők) pedig magasabb fejlődési fokra emelték, a melyen nagyobb életerővel és több segédeszközzel rendelkezvén, a fenyegető akadályokat leküzdötte és évezredek múltával az alsóbb rendít lények egészen elenyésztek, a magasabbrendüek még inkább tökélyesbültek. Müller János a szemnek három fejlődésfokát különbözteti meg. Az első fokban a szem nem egyébb optikus pontnál és a látás csak a világosság és homály megkülönböztetésére szorítkozik. A második fokon a szem alakokat is meg tud különböztetni és pedig kétféle módon. Egy lap vagy terület, mely érzékünk alá esik, úgy tekinthető, mint számtalan igen kicsiny lapok vagy pontok összessége. Minden pont minden irányba löveli sugarait, de mint pont csak úgy látható, ha a tőle jövő sugarak valamely törés készülék által ismét egy pontban egyesittetnek, miként az a látás harmadik fejlődésfokán történik; vagy pedig, ha csak egyes világsugár hat a szembe, mint a rovaroknál a szemfejlődés második fokán. A rovaroknak nincsen egyszerűen domborított tülökhártyájok, hanem e helyett nagyszámú igen kicsiny tekeszelvényekkel bírnak, melyeken át egy világitó lapból csak kevés világosság hathat a szembe. Minden tekeszelvény mögött fekszik egy kis kúp, melynek oldalfalai fekete festauyaggal vannak bevonva (pigmentum). A kúpok mögött létezik az észrevevő látideg. A világító lapnak minden pontjáról jönnek ugyan világsugarak minden kúpba, de csak azok esnek észrevevés alá, melyek a kúp tengelyével egy irányban indultak; a ferdén eső sugarak a kúp oldalfalainak fekete festanyagától elnyeletnek. Ezen mozaikszerü összetett bogárszem tehát sohasem láthatja a tárgyat mint egészet, hanem csak, mint azon sugárzó kis lapok közel egymásmellettiségét, olyforinán, mint mi a csillagos égen a fénypontok sokaságát látjuk. A látás magasabb fokán ezen kúpok egy gyűjtő lencse által vannak helyettesítve, mely azt eszközli, hogy a recehártyán a világító pontok sugarai egy egységes képpt^egyesülnek. Hogyan lesz már most optikus idegpontokból, melyek csak világosságot és sötétséget képesek megkülönböztetni, optikus szem, a mely már a rovaroknál is oly művészileg és célirányosan van berendezve V Hogy képes a vakon működő mechanizmus metszett lapokat kikerekíteni, kúpokká alakítani, ezek oldalait feketére festeni, hogy a fölösleges világsugarat elnyeljék, s mindezt a látás célja nélkül?! Darwin ezen kérdésekre adós marad a felelettel, mert a tények cserben hagyják. „Képzeljük, hogy,“ „tegyük föl, hogy“1 — ezekkel persze sokat ki lehet valahogy magyarázni. Ha minden csak esetlegességen alapszik, mért nem sorol föl Darwin néhány oly esetet, melyekből látható volna, hogy a természet oly alakokat is hozott létre, melyeknél a sugártörés és gyűjtés kedvezőtlen volt. Csak- liogy, valamint egy állatnál sem mutathatni szemkúpokat világos falakkal, pigmentum nélkül, mert ezek az alakok felismerését meghiúsították volna, époly kevéssé jutott eszébe a természetnek, domború lencsék helyett homorúnkat képezni és tenyészteni, mert utóbbiak a világsugarakat szétszórták és a látást lehetetlenné tették volna. Darwin elmélete ugyan ki nem magyarázza az organizmus keletkezését; nyomát sem találni elméletében valamely törvénynek, mely az alakképzést csak némileg is megértelmezhetné. Ennélfogva nem is beszélhet organizmusról; mert szervezetekről csak ott lehet szó, hol a természet lényei, életműködésük végzésé
