Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

A) ÉRTEKEZÉS, A mennyiségtan módszeres kezelése a gimnáziumban. Ezen értekezés a 11111. vallás és közoktatási minisztérium által elrendelt módszertani tanácskozmányok alkalmával felolvastattatott, s e tanácskozmányok egy évi anyagát képezte. Föladatom volt egyrészt a mennyiségtan tanításánál követett eljárásomról és évek során át szerzett tapasztalataimról beszámolni, másrészt felölelve a mennyiségtan tanításának legfontosabb mozzanatait, vázlatos ugyan, de azért liü képet nyújtani azon teendőkről, melyek meggyőződésein szerint a gimnáziumi tanítás céljának valósítására szükségesek, Úgy kellett tehát az anyagot beosztanom, hogy ezen értekezés egyes részei önmagukban is megálljanak és az ily tanácskozmányokra szánt idő korlátait betöltsék, de túl ne lépjék, együtt pedig egy oly egészet alkossanak, mely a fönn érintett föladatoknak megfeleljen. Arra is illett gondolnom, lxogy a gimnáziumi tanári kar többsége a mennyiségtannal szakszerüleg nem foglalkozik, tehát rajta kellett lennem, hogy értekezéseim legalább részben a nem mathematikusok részéről is némi érdeklődésre számíthassanak. Ezen feladatok lebegtek szemeim előtt az anyag összeválogatásánál épen úgy, mint rendezésénél és kidolgozásánál. A törekvés e feladatoknak megfelelni megfejti nem csak a beosztás és általán értekezéseim tárgyát, de érthetővé teszi — ha nem is menti — a szervezeti hiányokat s az irály túltömöttségét. Van-e ezen értekezésemnek belső értéke, s lesz-e a nyilvánosságra hozatalának a tanügyre nézve valami haszna, természetesen nem az én föladatom megítélni, de a dolgozatban felhozott eszmékre, ajánlatokra, egyszóval lényegére nézve talán azt lehet s ki is kell mondanom, hogy a mit irtam, legjobb meggyőződésem szerint, s úgy irtam, amint azt a tanuló ifjúság és szaktárgyam iránt érzett szeretetem sugalta, s amint azt 20 évi tanári működésem alatt szerzett tapasztalataim tanácsolták. Tökéletesen igaz, hogy a tanár egyénisége rányomja bélyegét módszerére és modorára; nem is akarom a fel hozottakat — melyek általánosságban saját eljárásom képét adják — olybá venni mint a mit minden tanárnak, minden izében követni kellene; de azt hiszem, vannak ott olyan általános érvényű elvek is felhozva, melyek természete nem türi, hogy az egyén őket módosítsa, de kell hogy a tanár simúljon hozzájuk. Ez okból talán nem ámítom magamat, midőn azt hiszem, hogy főleg kezdő tanárok nem vesztik el teljesen haszon nélkül azon időt, 1