Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 18 — is, Leteszi gyakorlatába, és átadja a közvetetten mellette valónak; az első azután a padok széléről összeszedi. Ez egy-két perc alatt a legnagyobb csend- és rendben megtörténhetik. Kell azonban, hogy mindeniknek gyakorlatába itató,s papir legyen • e csekélység nélkül, kivihetetlen az érintett el járás. Pedig részemről a gyakorlat összeszedésének csak is ezt a módját tarthatom célszerűnek, nem csak azért, mert ez kerül legkevesebb időbe, mert mig a tanár benn van az osztályban, a fegyelem szempontjából is meg nem tűrheti a zajt, mozgást; de főleg azért, mert a gyakorlat javításánál ha a füzetek azon rendben vannak, mint a tanúlók ülnek, a csempészést könnyebben észrevehetjük, továbbá meg van akadályozva, hogy a zaj és zavarban egyes javításokat tehessenek, vagy egy rövidke kis példát lekaphassanak. A gyakorlatokat vagy magunk vigyük el, vagy ha egy tanulóval vitetjük is, az velünk jöjjön ki az osztályból. 4. A gyakorlatok kijavítása, a legnagyobb pontossággal történjék. Elég, ha a tanár a hibákat aláhúzza; azok kijavítását a tanuló maga eszközölje az iskolában. Azt kívánni, hogy a tanár ki is javítsa, nem csak fölösleges, de a roszszabb dolgozatoknál egyszerűen lehetetlen; ugyanis a mennyiségtani dolgozatoknál egyetlen, — néha csak elnézési hibából is — a hibák egész sorozata következik, ugy, hogy akár újra Írhatná a példát a tanár. Hogy az iskolai gyakorlat, mind a tanár, mind a tanulóra nézve céljának megfeleljen, szükséges, hogy egész lelkiismeretességgel ne csak átnézzük, s a hibákat aláhuzzuk, hanem tanulmányozzuk is a tanuló észjárását, a hibák minőségét, számát. Ezen okból célszerű még azon esetben is, ha a tanuló letisztázta gyakorlatát, a dolgozotot bekivánni, mert sokszor a dolgozat többet árúi el, mint maga a gyakorlat ; így a tanúló ingadozását, kapkodását a megfejtés módjai vagv a szabályok alkalmazása körül, azt, váljon nem csempészte-e le máséról ; azt, hogy valamely hiba nem írási hiba-e stb. Részemről igen ajánlatosnak találom, hogy év elején egy füzetkét készítsen magának a tanár, ebbe beirja a feladott gyakorlatot pontosan kidolgozva, — s ebből diktálja fel a példákat az iskolában; — a gyakorlatjav itáskor a másik lapra irja minden tanuló neve mellé az észrevett különösebb hibákat, fonák észjárást, hibás felfogást stb. Midőn végzett, átnézi e jegyzeteket és csoportosítja a leggyakrabban előjött hibákat. Tgaz, hogy ez kissé fáradságos, de nagyon kifizeti magát, mert nem csak igazságosabban tud kálculust adni, nem csak jobban kiismeri tanítványait, de ő maga is tanúságot merit jövő magyarázataira; megtudja mely részt kell pótolni, mely magyarázatát nem értették meg többen, vagy mint értették félre stb. Az iskolában agyakorlatjavitás után elmondja a tanulóknak tapasztalatait, névszerint figyelmeztetve egyeseket hibáikra, megróva a szeleskedőket vagy hanyagokat, felvilágosítva azokat, kiknek hibája valami félreértésből támadt. Igen jó hatást tesz a tanulókra ezen eljárás, mert belátják mily pontosan, lelkiismeretesen nézi át tanáruk a gyakorlatokat s itéli meg őket, s ők is hasonló pontosságra, lelkiismeretességre buzdulnak a példák kidolgozásánál. A gyakorlat az iskolában pontosan kidolgoztatik. Ilyenkor legjobb azokat kihívni, kik rosszul dolgoztak, vagy a kik a gyakorlat készítéskor jelen nem voltak. Ez azért ajánlandó, mert ezek rendesen lassabban dolgoznak s így a többiek pontosan leírhatják, továbbá tudván a szokást, azok kik rosszúl dolgoztak,