Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1883
— 12 — tulajdonságok egymásnak tökéletesen megfelelnek, egymást föltételezik, szükségessé teszik; tehát zavarólag, vagy ellentmondókig a működésben egymást nem akadályozzák, Ennek következtében Istent úgy tekintjük, mint föltétlenül tökéletes Lényt, mint teljességét minden jóságnak, szépségnek, igazságnak. Már, ha Isten lényegére nézve egységes, önálló és egész, Ki számtalan tökéletességét, mint mindannyi változatos sajátságait, magában összhangzólag egyesítve birja: következik, hogy épen azért 0 egyedül a föltétlen és végtelen szépség; mire nézve, minthogy 0 alkotója mindeneknek, azért minden véges szépség, mely a teremtett lényeken mutatkozik, csak visszatiikrözése, verőfénye az isteni végtelen szépségnek. Azért biztosan elmondhatjuk, hogy a teremtett lények annyibau szépek, a mennyiben keze müvei a legfőbb Szépségnek, mely r ajto k visszasugárzik. Innen érthető, mért használják az emberek majd a kiváló művészre, majd a remek müdarabokra e szót: isteni! A mondottakból még a következők származtathatók le : Minthogy a szépség isteni tulajdon, azért csak is azok által ismerhető fel igazán és érezhető bensőleg, kik Istent valóban megismerik és lélekből imádják. Ez magyarázata annak, hogy a görögök, habár a Szépre nézve kiváló érzékkel bírtak, és a szépséget a véges lényeken remekül fejezték ki: még is, a szépművészet azon ágát, mely az egy igaz Isten eszméjére, belső vallásos ihlettségre vonatkozott, egészen érintetlenül hagyták. Innét van, hogy csak az igaz Isten ismerete és a vallásos ihlettség keltheti fel az egyes emberben szintúgy, mint a népekben a szellem-erkölcsi Szép iránt való érzéket és fogékonyságot; innét van, hogy a szép iránt való érzék és ihlettség kenetét a vallás tökéletességében, a vallásosságban nyeri el az ember. Épen az említett okokból magyarázható meg azon tünemény, mely a Szép iránt való érzék és a szépmüvészetek történelmi fejlődésében a népeknél mutatkozik. A Szép iránt való érzék pontosan megfelel azon fokozatnak, a melyen volt az egyes népek vallási állapota. A sok istent imádó népek müveikben az érzéki, a testi szépséget czélozták, és annál megállapodtak, mialatt a tisztán szellemi és erkölcsi szépet elhanyagolták vagy elhagyták úgy, mint ha sejtelmük sem volt volna róla. Innét érthető, mért nyert oly erős lendületet és vett oly magas röptét a Szépnek érzéke és a szépmüvészetek iránt való törekvés a keresztény vallásban, mint a melyben minden eszmei és eszményi, lélek és igazság,' szív és szeretet. A görögök a Szépben az isteni szépség visszatükrözését föl nem ismerhették, mert az egy igaz Isten ismeretétől és Auuak helyes tiszteletétől távol állottak; az embereknél hatalmasabb, de gyarlóbb görög istenek fölött állott a f~ " kérlelhetetlen végzet, mely szeretetet és könyörületet nem ismert; hogyan kereshették volna tehát gyarló isteneikben a szellem-erkölcsi szépség mintaképét, s mikópen emelkedhettek volna fel ihlettségben a könyörtelen végzethez ? A ker. vallás ellenben az egy igaz Istenben az igazság, jóság és szépség tökéletes mintaképét a legmagasztosabb és legnemesebb vonásokban ecseteli, az embert Istennel való közösségre utalja, benne a megigazulás és újjászületés által a szép
