Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 21 — növendékeknek szerető atyja; ha soha sem feledi, hogy ő egyszersmind az egyház és az állam megbízottja: akkor minden vesződség daczára kedvelni fogja az iskolát, mint oly helyet, hol neki hivatása az egyháznak hü fiakat, az államnak jó polgárokat, az édes szülőknek pedig jó, hálás gyermekeket nevelni és képezni. Sok foglalkozási állás van az államban ; a kormányrúd mellett, a közigazgatásban, a bírói állásban, a gazdakörben sat., de nemesebb üggyel vagy anyaggal egy sincs elfoglalva a tanférfiunál, ki a társadalom ifjú csemetéit veszi keze alá, hogy azokból nagy és nemes alakokat képezzen. Ily szempontból tekintve, a tanférfiú képzőanyagát — az ifjút, még a csillogó fehér márványhoz sem lehet hasonlítani akkor sem, ha egy Canova vésője alól került volna is ki; mert Canova legszebb emberi alakja is csak élettelen anyag, inig a tanférfiú kezei által kivésendő anyag egyszersmind szellemi. Ennyi czimet ha a lelkiismeretes tanférfiú fontolóra vesz, lehetetlen, hogy az iskolát meg ne kedvelje; és lehetetlen, hogy a növendékeket, kiket szülői szemmel néz, meg ne szeresse. Azért még azon esetben is, ha valamely tanuló megrögzött hanyagság, javíthatatlan fegyelmetlenkedés vagy erkölcstelenség miatt az iskolából cltávolíttatik, a jó tanférfiú csak szívfájdalommal járul ehhez szavazatával, azért, mert a magasabb kötelesség azt úgy parancsolja. Tagadhatatlanul igaz ugyan — a szülők ezt legjobban tudják — hogy nem ok uélkiil mondja a közmondás: Kire az istenek megharagudtak, azt gyermek-nevelővé tették ; mi annyit tesz, hogy kifogyhatatlan türelemmel kell bírnia a jó tanférfiunak, főleg a családosnak, kit iskolában is, otthon is gyermek környez ; de győz a tanférfiú, ha meggondolja, hogy egykor ő is tanuló ifjú volt, kit szintén hasonló tanférfiui nagy türelem nevelt, képezett, nyert meg az életnek és tett emberré. A történelem ínagasztalólag emlékszik meg egynémely nevelőről, kik jeles fejedelmeket neveltek és ez által közvetve sok millió embert boldogítottak. Minden jó tanférfiunak él emléke a szülők, kortársak és hálás tanítványok lelkében; ha még is nagy türelemmel szerzett érdemeit a történelem nem jegyzi fel, feljegyzi azokat az élet könyvébe és méltányolja Az, Ki isteni szóval megígérte, hogy még a szomjas embertársnak nyújtott pohár vizet sem hagyja jutalom nélkül! Bezárom pár kérdéssel és felelettel értekezésemet. Mi átka első rendben az iskolának ? Az, hogy a szülők — kevés kivétellel — az iskolával közre neui működnek. Hát második nagyobb átka ? Az, midőn -a szülők a tanférfiúval ellentétes állást foglalnak el, szavait és tetteit a gyermek előtt bírálgatják és becsmérlik ; a tanférfiú tekintélyét, saját gyermekök kárára, legázolják. Mi legnagyobb átka az iskolának ? Feleljen meg e kérdésre Schwarz, a tudós német paedagog: „Az, úgymond, ha az illető hatóságok bizonyos belső megelégedéssel fogadják el a váda-