Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1881

_ 7 — nősen segélyző egyesületeket állítottak, most már rettentően emelik föl fejőket, egyetértőleg megtagadván szolgálataikat egyes gyáraktól, majd tartományoktól vagy épen államoktól, s követelik, hogy a nyereséget osszák meg a munkással azon czímen, liogy a munkás fáradsága értékben emelte a nyers anyagot. A befektetett tőke, szerintök, nem vehető tekintetbe, minthogy az újból megejtendő társadalmi osztozkodás jogánál fogva anuak legnagyobb része úgy is a munkásokat illeti. Erkölcstelen tanok. Elbizakodva a tudományban, melyet az idők egyedüli istenéül kiáltottak ki, az emberek merész kézzel hozzá nyúltak az eredetek megfejtéséhez, szellőztették a mindenség és végesség titkait, s tagadva minden természet fölött való rendet s a vallási és családi tekintélyt, miután a műhelyt és a bankot a királyi lak és az oltár fölé emelték s a civilizációt az emberiség öntudatlan és végzetszerű haladásáúl tekintették: következett, hogy tagadják meg a politikai hatalmat is, az összes nép eszével és akaratával helyettesitvén azt ugyanakkor, midőn az egyedet minden értékétől megfosztották azon kivül, mit az állam kölcsönöz annak. Altalános törvényül tehát a határozatlan fejlődést fogadták el s rögtönösen, iszonyú áldozatok árán akarták elérni a hasznos újításokat, melyekhez idővel lassú haladás útján lehetne eljutni. Közepette a vágyaktól és ösztönöktől sarkalt érzéki társadalomnak, mely előtt a sikeren és élvezeten kívül egyéb eszmény nem lebeg, mely az újabb tanokon és anyagi érdekeken kívlil egyéb törvényt nem ismer, mely a hittől megfosztva, széltől hajtott nádként ingadoz, mely ép oly kevéssé hajlandó tisztelettel adózni, a mily kevéssé érdemli azt meg maga, s mely nagy hangú beszédektől és álokoskodásoktól részegül: most, midőn, a hit szükségessége érzetében, egyéb hinni való nem lévén, mindenki önmagában hisz; midőn a közigazgatás folytán elernyedt lelkek csak is a kormány lökésérc lendülnek; midőn a merész koldúsok nom csak irigylik, de fenyegetik is a péuz- és erkölcsi tökét; midőn a magasabb értelmi boldogság után való vágyat az öt érzék szervezetébe fojtják; midőn a személyes szeszély minden hagyományt visszautasít; midőn az üdvösséget és reményt egyedül a tudományba helyezik, ez pedig a vallástalanság népszerűsítésén mesterkedik; midőn a íilozofia hadat izen a józan észnek, a törvény a tulajdonnak, az irodalom a családnak ; midőn a kétely vagy a megvetés aláássák a polgárosodás és vallás alapjait; midőn a józan érzék ily módon való legyalázását úgy tekintik, mint a szabadság diadalát a kényuralom fölött: lehetséges-e, kérdjük, megállapítani a gondolatot a meredek lejtőn, melyen az hanyatt-homlok rohan? De hát aludhatunk-e, midőn a szomszédunk háza ég? Míg a 19-ik század első félében a bel politika az alkotmányos rendszer kivívására és megszilárdúlására irányúit, most a köztársaság felé hajlik ;