Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1880

Nyelvünk hazánkból számkivetett vala,

A végi vakság lánczaiban nyögött,

A durva ellenség haragja Néma homály kebelébe zárta.

A „durva ellenség“ fegyvere eltompult ugyan II. Lipót igazságos rendeletéi által, mégis a nemzet, elmerülve a lethargiábau, nem értette, vagy nem akarta megérteni azokat, kik e nyelv életben tartásáért, majd felvirágoztatásáért mindenüket áldozatul hozták.

De végre hajnallott, s a nemzet kezdett hallgatni költőire. A renaissance három iskolája örvendetesen jelzi a nemzetiség ébredését. Hazafiság és költészet csakhamar közös térre jut, a hol egymást támogatják, védik, majd fejlesztik s virágzásra segitik. Bessenyeit, Barátit, Dugonicsot egyaránt a hazafiság lelkesítette. Bár különböző irányban művelték, fejlesztették az irodalmat, indító okuk, czéljok mégis egy vala: használni, alkalmazni, forgatni a nyelvet, hogy cl ne haljon; és hogy ez mindenkihez szólhasson, — költésre alkalmazni.

A hazafiság eszméje kialakultával megszületett a hazafias költészet, melyben — valljuk be — sokszor többet nyomott a lelkesedés mint a tehetség, mely a legtöbbnél vagy hiányzott, vagy csekély mértékben volt meg. A három iskola összevéve nem mutathat fel csak egy valódi költőt is a szó szigorú értelmében; legfeljebb Ányost, Daykát, kik azonban csak szereplésük idejénél fogva volnának ez iskolák keretébe számíthatók.

Bessenyei bizonyára lelkes hazafi, önálló gondolkodású bölcselő volt, a költők közt is szép szerepe van, de költői müveiben jobban imponál a gondolkozó lélek, a nemes szív, a verselésbcn való ügyesség, mint a föltaláló erő s a képzelet szabad szárnyalása. Hatása nagy volt, de ezt inkább ügyszeretetével, mintsem müveivel hozza összefüggésbe az irodalomtörténet Írója.

Barcsaynál a hazafiui hév van előtérben finom Ízléssel párosúlva. „Elegans poéta“ (Beöthy. írod. tört. I, 88) volt, kinek nagyon érdekesek levelei, de a melyek „határozott költői egyéniséget“ nem állítanak az olvasó elé.

Báróczy Sándor nem eredeti dolgozataiért érdemel koszorút, hanem fordításaiért fűződik nevéhez a legméltóbb elismerés.

Báró Orczy Lőrincz, kit első helyen kell vala említenem, ha szigorúan a franczia iskolához volna számítható, szintén nem mutathatott nagy eredményeket a költészet terén. Meglepően nyilatkozik a hazafiság és a nép iránt érzett meleg rokonszenv e mágnás-költő müveiben, de e müvek eszmékben nem gazdagok, s nem is tüntetik fel következetesen a franczia iskola elveit. Elmélkedő verseiben s költői leveleiben fölismerhető a franczia hatás, gondolkodása mégis (mely társadalmi irataiban kitünően gyakorlati) inkább a népieshez szító. (V. ö. Beöthy Zs. írod. tört. I. 84—85)

A népies iskola nem lépett nagy igényekkel a művészet terére; pusztán — magyaros akart lenni. Ezt el is érte, de a költészet eszményétől távol maradt.

Dugonics András, a népiesek fő képviselője s legszorgalmasbika, gyorsan emelkedett népszerűségében magyar zamatú előadása által, de az Ízlés tör vényeit nem követvén, a művészet szabályait nem vévén tekintetbe, művei csak