Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1880

A honszeretet oly erős érzése a költőnek, hogy szinte keresi az alkalmat annak kifejezésére. Majdnem minden ódájának ez kölcsönzi az éltető erőt. Hol képzelete legmagasabban szárnyal, s érzése rohanó módon tör elő, ott bizonyosan valamely hazafias érdemet zeng. „A magyar sereghez“, Baróti Szabó Dávidhoz“, „Nunkovics Györgynek emlékezete“, „Szabó Dávidhoz“, „Egy Deák ódára“, „A versengő hazafiakhoz“, „Károly főherczeg“, „Gróf Gvadányi Józsefnek“, „Lantomhoz“ stb. bizonyára legsikerültebb ódái közül valók, s a fő eszme, mely rajtok átleng, mindig a forrón szeretett hazával van kapcsolatban. A meleg érzés mely ez ódákban szélviharként csapong, a hazaszeretetből fejük elő.

Virág ódáit azonban nem épen a jelzett tulajdonságok emelik előzőinek „énekei“ fölé, hanem az, a mi azoknál hiányzik, — a fenség. A fenségesnek föl érzése és talpraesett kifejezése teszi Virágot a magyar bölcsclmi és hősi óda terem- tőjévé, s Horáccal egyenlő rangúvá. „A királyhoz,“ „Lantomhoz,“ „Változás,“ „Károly főherczeg,“ „Bátorítás,“ „A bölcsről,“ „A szent,“ „Auróra“ a legmagasabb hév kifejezései mellett a fenségesnek fogalmát fölös esetekben érzékítik,

„Arany kocsidból intesz és fut,

Futva fut a lator éj sötété.“

„De változások közt forog, a mi van,

Csak a Teremtő szüntelen egy; a az ő

Törvénye: állandót kívüle

Más hatalom nem ad e világnak.“

4 (Auróra.)

„Mikép magasztal tégedet, isteni Erő, dicsőség anyja! kis énekem?

Nagyságodat reszketve nézi A legerősb, s ragyogóbb magasság.“

Előtted, ámbár homlokodon szolid Tekintetednek kegyjele fénylik is,

Csak a reménység nyelve tudja És meri megmagyarázni szivét.“

(A szent.)

„A nap, mikor feljön, s köd emelkedik Sugári ellen, fényszekerén nevet,

És megszokott útját kijárja:

A buta pára lehull s enyészik.“

(A bölcsről.)

Élénken emlékeztet Horác „Si fractus illabatur“ fenséges helyére a „Bátorítás“ következő szintoly fenséges szaka:

„A nagyra termett, bátor az ég szakad,

S bús csattogással mennykövi hullanak,

Féli s imádja dicső hatalmát.“

Vannak ugyan ódáiban selejtes, alant járó, hogy ügy mondjam prózai helyek is; néhol a nyelv nem eléggé választékos, sőt távol marad a tárgy magasz