Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

tes, a két osztály közül melyiket tartod te jobbnak, a rabszolgákat-e vagy a szabadokat? A szabadokat, válaszolá Aristarch. Nem szégyen-e tehát, kérdé Sokrates, hogy Keramon a rosszabbak által meggazdagszik, te pedig a jobbakkal véginségre jutsz? Avagy nem látod-e, hogy Kerybos pék is nem csak nagy szolgaszemélyzetet tart, de a mellett vigan él és gyarapodik; hasonlólag Demeas és Menőn szabók? Óh ez nem csoda, feleié Aristarch, ezek házi személyzete szolganépség, az enyim pedig finom műveltségű hölgyek. Ugyan mondd meg nekem, kérdé Sokrates, ért-e házi népséged a kenyérsütéshez vagy a felső s alsó férfi- s nőiruha készítéséhez ? Ért bizonyára, feleié Aristarch. Tehát azt véled, mondá Sokrates, mert házad személyzete előkelő rokonnök, nincs más teendőjök, mint enni és aludni? Gondolod-e, hogy az előkelők közül azok, kik úgy élnek, mint nőrokonaid, jobban és boldogabban élnek, mint azok, kik képességök szerint valami hasznosat művelnek ? Vagy azt hiszed, hogy a restség és gondatlanság testi és lelki javokra válik az embereknek, a munkásság pedig és szorgalom ártalmokra? Vájjon azért képezték-e magokat nőrokonaid, hogy képességöket soha semmire se alkalmazzák? Lásd, jelenleg sem te nem örülsz nekik, mert bennök ingyenélőket, kenyérfogyasztókat látsz; sem ők nem örülnek neked, mert látják mily sötét arczczal nézesz rájok. Attól lehet tartani, hogy előbb utóbb gyűlölet fog fejlődni köztetek. Ha pedig te őket munkásságra vezeted, kedvesek fognak lenni előtted, mert látod, hogy reád nézve hasznosak; de te is kedves fogsz lenni előttök, mert észreveszik, hogy örülsz nekik, és az irántad bennök támadt hála a legszivesebb baráti viszonynyá fog kifejlődni. Igaz, hogy, ha valamely gyalázatos foglalkozáshoz kellene fogniok, akkor jobb lenne meghalniok; de itt kézi munkáról van szó, mely pedig nőkhez kiválóan illő és tisztes. Ne késlekedjél tehát őket hasznos foglalkozásra vezetni, mert ez reád és reájok nézve egyiránt üdvös leszen. Kezdeményezésedet bizonyosan kész szívvel fogják fogadni és a gyakorlatba átvinni." Aristarch elfogadta Sokrates tanácsát és gyapjút vásárolt, melyből nőrokonai felöltőket készítettek és elárusítottak. Munka közt reggeliztek s a munka után ebédeltek; a sötét arezot vig tekintet váltotta föl, nyilt és bizalmas arczczal néztek egymás szemeibe. A nők Aristarchban tápláló atyjokat szemlélték, ez pedig bennök hasznos munkásnőket látott és csakhamar megalapittatott a házi boldogság. A görög klasszikusból kölcsönzött ezen elbeszéléshez tanulságúl azt csatolom, hogy az európai népek közül, a melyik előbb elfogadta Sokrates tanácsát, hogy a nemes vagy előkelő osztály előítéletéből kivetkőzvén, ne tartsa szégyennek a munkát, t. i. az ipart, kereskedelmet, azok előbb megalapították magok közt a jóllétet és ezzel a nemzeti nagy önérzetet, ott látjuk ezek élén Angliát, Francziaországot, Éj szak-Amerikát sat. Azért áll ezektől szegény magyar hazánk oly távol, mert az előítéletek bilincsei által lenyűgözve élt egész a 19-ík század közepéig, s akkor is forradalmi nagy katasztrófa volt szükséges, hogy legalább elvben levetkőzze a kaszta-szülte előítéletet és elfogadja a közteherviselést s a törvény előtt való egyenlőséget. Mikor virrad föl azon szép nap, melyen az elvileg kimondott ige testté, valósággá, igazsággá fog válni közöttünk. ? Ám ismertem előkelő úrnőt, ki dús nyugdija daczára három felnőtt le-