Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

is eszes szölitgatások ébresztik föl a kisdedben az alvó tehetségeket; szülői társalgás közt, tervszerű eljárás nélkül is fejlödnek a gyermek tehetségei a müveit vagy kevésbbé müveit környezethez mérve kisebb-nagyobb mértékben mindenütt. Többet mondhatunk. Ezen, úgy szólván, önkénytelen fejlődésen kívül is, meg kell vallanunk, van még az alsóbb osztályokban is sok szülő, kik, ha nem tervszerűleg is és bár szűkebb terjedelemben, de müvelik még is egyben-másban gyermekeik lelki tehetségeit, okos magyarázat által fejlesztvén az értelmet, ima vagy dalok betanítása által erősítvén az emlékezetet; valamint az indulatos gyermeket rendre utasítván és engedelmességre szoktatván, gondozzák a gyermek szívvilágát, irányozzák és fegyelmezik akaratát. Mire nézve elmondhatjuk, habár kívánatos volna, hogy a szülők tervszerűleg és minél előbb kezdjék meg gyermekeikben fejleszteni a lelki tehetségeket, minthogy az életbiztosításnál is annál hamarább vagy dúsabban kamatoz a töke, minél előbb befektetjük azt: meg kell vallanunk még is, hogy napjainkban a szülök átlag tesznek annyit, hogy gyermekeikben a lelki tehetségek fejlődését megindítják. Kérdem, egész munkát végeztek-e a szülök, ha a gyermeket testre nézve erőssé tették és lelki tehetségeit fejlesztették? Még nem; hátra van a gyermek hit-erkölcsi képessége, melyet, ha a szülő elhanyagolna, úgy járna, mint aki házat építvén, annak alapot nem rakna, vagy azt nem tetőzné be. Az ember hit-erkölcsi lény. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára alkotta. Ezen alkotásnál fogva képes az ember Isten ismeretére eljutni, képes a láthatatlan Teremtöt látható műveiből fölismerni és Benne a mindenség Urát tisztelni. Avagy, midőn tekintetünket a mérhetetlen csillagos égbe bemélyesztjiik, nem jut-e önkénytelenül is eszünkbe Isten; és parányiságunk tudatában nem ragadtatunk-e a Teremtő fönsége iránt a legmélyebb hódolatra ? íme az ember vallási képessége ! De az ember nem csak vallási, hanem erkölcsi képességgel is bír. A Teremtő t. i. beírta minden ember szivébe az erkölcsi törvényt, mely arra kötelez mindenkit, hogy a mit igaznak és jónak megismert, azt elfogadja és gyakorolja, hogy így kiki lelkiismeretesen, meggyőződése szerint éljen. Érzi is ezen erkölcsi törvény hatását szivében mindenki, főleg, midőn meggyőződése ellen cselekszik. Oly nagy a kebelben az erkölcsi törvény nyomása, hogy miatta vagy nem talál soha teljes nyugalmat, vagy álmából is föl-fölébred a rossz ember. Innen a lelkiismeret kiáltó és majd fenyegető, majd büntető szava, ha az ember a kötelesség ellen vét vagy véteni készül; valamint ellenkezőleg a megnyugtató, jutalmazó és boldogító öntudat, ha az ember jól, kötelesség szerint cselekedett. íme az embernek erkölcsi képessége ! Hit-erkölcsi lény tehát az ember, bírván alkotásánál fogva vallási és erkölcsi képességgel, hogy Istent megismerje és sz. akarata szerint az erényt, azaz a jót gyakorolja. Ez az ember hit-erkölcsi szervezete. Hogy ezen hit-erkölcsi képesség a kis gyermekben is megvan, arról bőven tanúskodik naponkint a családi élet. Avagy ki az, ki nem hallotta volna, miként szólal föl a kis gyermek, midőn látja, hogy valaki tilalmas tettet követ el? Vagy