Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

Az igazi ker. kath, nevelés. Nabuchodonozor, Babylon királya, egykor nyugvó ágyára diilvén, a fölött gondolkodott, mi fog történni a jövőben. Gondolkodás közt elaludt és álomképet látott. Nagy és rettenes tekintetű szobor állott vele szemközt, melynek feje aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka rézből, lábai vasból és agyagból valának. Mig a király a szobrot bámulta, azalatt elvált a hegytől egy kőszikla és, rágurulván a szoborra, összezúzta annak előbb lábait, azután porrá morzsolta az egész szobrot. Ekkor a kőszikla nagy hegygyé lett és betöltötte az egész földet. Ezen látványra a király, megrémülvén, fölébredt és annyira összezavarodott, hogy teljesen elfeledte, mit álmodott. Összehivatta tehát rögtön álomfejtő bölcseit és halálbüntetés alatt követelte tőlök, mondják el neki, mit álmodott, és fejtsék meg álmát. Midőn ezt az álomfejtő pogány bölcsek tenni nem bírták, előállott Dániel próféta és, isteni sugallat folytán elbeszélvén a királynak, mit álmodott, megfejtette neki álmát. Isten, úgymond, megmutatta neked álomképben azt, a miről nyugvó ágyadon gondolkodtál, t. i. mi fog történni a jövőben. A szobor arany feje te vagy király és a te országod; utánad fog támadni egy, a tiednél kisebb ország, az ezüst; a harmadik lesz a réz ország, mely parancsolni fog az egész földnek; a negyedik ország olyan lesz, mint a vas, mely összetör és meghódít mindent. Ezen országok napjaiban föl fogja támasztani Isten az egek országát, mely soha le nem romboltatik, s valamint összezúzta a hegytől elvált kőszikla a szobrot, szintúgy össze fogja zúzni az említett országokat, az egek országa pedig fenn fog állani örökké. Nabuchodonozor álma beteljesedett. Az ó-kori nagy birodalmak fejedelmei ugyanis gőgjökben annyira fölfuvalkodtak, hogy isteni tiszteletet követeltek magoknak alattvalóiktól. De mivel a teremtő Isten dicsőségét embernek nem engedi át: a hegytől elvált kőszikla, Krisztus, összezúzta a bálványozott fejedelmek országait és fölállította az igazság és szeretet, vagy is Isten országát, hogy ne bálványozzon az ember többé a földön senkit, hanem imádja Teremtőjét szellemben és igazságban. 1878-ban Berlinben két ízben dördültek cl lövések, forgópisztolyból és puskából, mely lövések fényénél akkora örvény mutatkozott, hogy az elegendő volt volna elnyelni és magába temetni a porosz birodalmat. Hödel és Nobiling socialisták lőttek a német császárra. Hogy ezen lövések nem voltak közönséges lövések, azt Európa szokatlan meglepetése és a német nemzet közös megrémülése mellett leginkább bizonyítja 1*