Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 31 — Az álnoksághoz és kapzsisághoz méltó társúl szegődött a fölszabadult érzékiség, de melyet legyen elég e helyen csak érinteni és az elposványodásról hallgatni. íme néhány alapvonásban jelen társadalmunk szomorú képe! Ha valaki ma, társadalmunk szomorú képe fölött elmélkedvén, nyugvó ágyára dőlne és azon gondolkodnék, folyamatosan mi fog történni a jövőben ; azután, gondolkodás közt, mint egykor Nabuchodonozor király, elaludván, jóslatszerű álomképet látna, vájjon mit álmodnék az? Bizonyára sokkal szomorúabb alakban s talán válságos körülmények közt pillantaná meg jövendőbeli társadalmunkat. A kapzsiság ma még kerülő utakon jár, álnoksághoz folyamodik; az erénytipró érzékiség pénzajánlattal dolgozik, az erőszaktól ez is, az is tartózkodik. A társadalmunk jövőjét fenyegetők serege, a mint nemzetközileg szervezve van, másrészt nem keres mellékutakat, sem közvetítőt, hanem nyíltan alkalmazni készül, a mint meg is kísérletté már — az erőszakot. Bizonyság erre a rémületes párisi commune, vagy, a mi egyre megy, a socialismus és nihilismus. E társadalmi rémeknek kátéja azért nevezetes, mert tires; nincs benne sem Isten, sem lélek, sem erény; bün van, de az is csak egy, t. i. a tulajdon; mit, hogy ők nem csak a birtokra, hanem a személyre is kiterjesztettek, azt bizonyítja a női méltóság rovására általok kimondott közösség. Kell-e mélyebben kutatnunk, mi oka társadalmi viszonyaink ziláltságának és ingadozásának? Bizonyára nem; hiszen szembetűnő az elterjedt vallástalanság, mely szüli a corruptiot vagyis mindennemű erkölcstelenséget. A ki nem fél Istentől, az kitől fél? A vastag önzés fészkeli be magát az ily ember lelkébe, hogy, a mit megkívánt, — hatalom, vagyon, érzéki czél, — az után kitérjeszsze kezeit, essenek bár áldozatúl özvegyek és árvák, fertőztessék vagy ontassék ki a vér, dőljön romba a haza. Valóban, ha az ember Istentől elfordúlt, akkor az a legqualifikáltabb vadállat! Ki segíthet társadalmunk bajain gyökeresen? Az államhatalom? Az nem, mert a baj benn til a lélekben, hová rendőrileg behatolni nem lehet. De ha az államhatalom sem segíthet, kérdjük, van-e e földön intézmény, melv segíthet? Van bizonyára, s pedig az, mely, a mint helyt állott a népvándorlások korszakában, szintúgy szilárdul áll a közös ingadozás közt ma is, t. i. Krisztus Anyaszentegyháza, mely világküldetést bír Istentől a népek tanítására, nevelésére és megszentelésére,— csak ne,foglaljon el irányában ellenséges vagy közönyös állást az állam; ne akadályozza meg üdvös működését a társadalomban és, a mi fő, ne szorítsa ki azt az iskolákból, vagy is, ne tegye lehetetlenné, hogy a mindkét nembeli tanuló ifjúság az Anyaszentegyház szelleme szerint hit-erkölcsi alapokon, t. i. Isten félelmében és jó erkölcsök közt neveltessék. T. Szülők! Ti jól tudjátok, hogy a hadsereg olyan, a milyenné azt nevelik : a tudomány és ipar úgy virágzik, a mint abban a czélszeríí intézetek növendékeiket kiművelik; de a szőllő és szántóföld, halastavak és vadászkerületek is a szerint termenek, a minő gond és szorgalom fordíttatik reájok : következik, hogy gyermekeitek is — mert a felnőtteken már csak a magokbaszállás, a megtérés segíthet — olyan ker. katholikusokká s tehát hit-erkölcsi alapon olyan polgárokká