Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 21 — korlatiabban szólva, a jó ker. kath. szülő úgy akarja nevelni gyermekét, hogy Istent mindenek fölött szeresse; parancsait, nevezetesen atiz parancsot megtartsa; az egyház fejét és kormányzóit tisztelje; embertársait, ezek közt ellenségeit is, szeresse, őket ne csak soha meg ne károsítsa, ellenkezőleg, gyakorolja irányukban az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit; a bűntől pedig, főleg a nagy bűntől tartózkodjék, félelemmel munkálván lelki üdvösségét és jó élete által példát nyújtván embertársainak az épülésre, a további megszentelődésre és tökéletességre. íme, ilyenné akarja nevelni gyermekét a jó ker. kath. szülő; ha más szellemben akarná nevelni, akkor nem volna valódi kath. szülő ! 3. Kérdés, minő eszközök által érheti el a jó kath. szülő kitűzött czélját? vagy is, miképen nevelheti ilyenné gyermekét ? E kérdés már sokkal nagyobb mérvű, hogy sem arra egy lélekzettel válaszolhatnék. Fölosztom tehát tárgyamat pontokra, hogy a nagy fontosságú kérdésre kellő rendben és érdemlegesen válaszolhassak. a) Minden gyermekszületés egy-egy korszakot képez mindkét szülő, de főleg az anya életében. A család a születés által egy taggal, egy új élettel szaporodott, a megszületett új családtagot testileg, lelkileg gondozni kell. A gondozásnál az oroszlánrész az anya vállaira nehezül. Szerencsére, a bölcs Teremtő gondoskodott, hogy a gyermek fáradságos ápolásában a szülő ki ne merüljön, akkora szeretetet niélyesztvén a gyermek iránt mindkét szülő, de főleg az anya szivébe, melynél e földön nagyobb és erőscbb alig van. Ezen szeretettől áthatva a jó ker. anya anyai érzelménél fogva, vagy ha ez nem volna benne kifejlődve, ker. kötelességénél fogva soha sem adja ki kezeiből a gyermeket, hogy azt idegen, nem anyakezek gondozzák; ha beteg, segítséget szerez maga mellé, hogy szemei mindig rajta lehessenek ápolandó gyermekén. A csecsemőnek gondos ápolás mellett anyai szeretetre van szüksége, hogy gyönge kis szive annak melcngetésével táplálkozzék. A mely anya föltétlen kényszerítő körülmények nélkül kis gyermekét idegen kezekre bizza, az nem természetes anya. A nő, midőn anyává lett, új czimet nyert, mely czim új és terhes kötelmekkel jár; e kötelmek közül némelyek a szülést megelőzik, mások azt követik. A leánykori tetszelgés vagy hiúskodás az új czimnél megszakad; a mely anya azt tovább is folytatja, vagy kényelem tekintetéből magát a gyermekápolás alól kivonja, az a tisztes anyai névre nem érdemes. b) A Teremtőtől az anyai szivbe mélyeszteti nagy szeretetet a jó ker. anya gyermeke valódijavára fordítja; azt akarom mondani, hogy a jó ker. anya oly kedves kifejezést ad szeretetének, a legfárasztóbb gondozás közt ls oly megnyerő modort választ, hogy a kisded testestől lelkestől mint kacs, mint inda, mint kúszó növény csüngjön anyján. Ez azért szükséges, hogy a gyermek bizalmát és ébredező lelkét egészen megnyerje, hogy később a különben szabad gyermeklélekkel, t. i. a gyermekgondolkodással, érzelemmel és akarattal szeretet utján föltétlenül rendelkezkessék. De, mivel a jó is megárt, ha sok: mérsékli az okos ker. anya szeretetét mindakkor, a mikor a gyermek valódi java azt úgy kívánja. Példáid: a csecsemő, beszélni még nem bírván, szükségeit sírás által jelenti. Az anya ekkor józan belátásánál fogva a kisded szükségein segíteni igyekszik, és ha eltalálta a bajt, a kisded lecsendesedik. De mivel a kisdednél a lelki tehetség