Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

- 12 — világgal bir, nevelés tekintetéből szükséges a lélektani megfigyelés; de a tanár egyhangú iskolai életébe is sok változatosságot vegyit a lélektani tanulmányozás, tehát érdekes a megfigyelés. Áll ez főleg az osztályfőnökökre nézve, kiknek egész osztály van gondozásukra bizva. Hasonlít ily szempontból véve a tanférfiú az orvoshoz, ki a beteg ütő-erét tapintja és az arcz vonásaiból és szinéröl, a szemek állásáról, a lélekzésről, a mell emelkedéséről, taglejtésről, magatartásról, szóval a kül jelenetekről igyekszik megállapított ítéletet alkotni magának a betegségről és a beteg állapotáról. Nagy előnye van a psycholog tanférfiúnak még is az orvos fölött, mert megfigyelése tárgya nem beteg ember, hanem életteljes ifjú, ki máiélénk természeténél, hogy ne mondjam, tapasztalatlanságánál fogva sem rejtőzhetik el a tanár előtt, mint az orvos előtt sok betegség. Ismerek tanférfiút, ki hazánk egyik főgymnáziumában husz év előtt működött mint osztályfőnök. Mint ilyen, tüzetes lélektani megfigyelés tárgyává lette a gondozására bizott osztályt. Mit hogy pontosan végezzen, oly névjegyzéket készített, melyben a magaviseleten és előmenetelen kívül külön rovatokat kapott minden tanítvány a fölfogásra, az emlékezetre, a szivvilágra, végre az akarat minőségére nézve, kutfőkűl használván saját és tanártársai tapasztalatait, valamint a tanulónak az iskolában és azon kívül tanúsított magaviseletét. A rovatokat a tanév első havaiban igyekezett betölteni, mi neki 3-4 hó alatt sikerült is. Hogy ezen eljárás jutalmazó volt, az onnét érthető, minthogy kulcsot szolgáltatott az illető tanár kezébe a tapintatos eljárásra nézve mind a szülők, mind a növendékek irányában; mi által sok félreértésnek eleje vétetett, sok hiba kijavíttatott, sok baj vagy megelőztetett vagy még idejében elhárittatott. De a fő nyeremény, melyet az illető tanár ezen lélektani megfigyelésből magának szerzett, nem az elsorolt előnyökben állott, hanem egészen másban. Az éveken át folytatott lélektani megfigyelés ugyanis, egész tanosztályokra kiterjesztve, tiszta áttekintést tett lehetségessé és, az észlelet, az eredménynyel összehasonlítva, azon nagy igazság fölismerésére vezetett, hogy a tauuló ifjú jelene, mint jövője, nem a jó tehetségeken, hanem a szülői házban nyert hit-erkölcsi alapon nyugszik; más szavakkal, hogy az észbeli tehetségek hasznosítása, az indulatok és szenvedélyek fékezése, az ifjú kitartó szorgalma a magaviselettel együtt attól függ, minő hiterkölcsi alapot nyert az ifjú a szülői házban. Mire nézve, a tett észlelet szerint, azon iQak, kik a szülői házban erős hit-erkölesi alapot nyertek, az észtehetségek különfélesége szerint ugyan különböző tanjegyeket kaptak, de mindnyájan jó viseletű és szorgalmas tanulók voltak; kik a szülői házban semmi hit-erkölcsi alapot nem kaptak, azok csak ideiglenesen állották meg helyöket; azután, minta magyar mondja, elebellették magokat és majd rossz viselet, majd egyszersmind végleges hanyagság miatt elüttettek az iskoláktól; végre, kik a szülői házban hiányos hit-erkölcsi alapot nyertek, azok váltakoztak a viseletben és a szorgalomban, némelyek mindvégig; mások az iskolai tanfolyam alatt kipótolván hiányos alapjokat, állandóan jó viseletű és szorgalmas tanulókká lettek; találkoztak, kik, elveszítvén azt az alapot is, melylyel bírtak, véglegesen elmerültek. íme a szülői házban nyert hit-erkölcsi alapnak lélektani megfigyelés utján megállapított fontossága!