Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

1 — 23 — Ámde vannak határok ; vannak magát az embert legközelebbről érdeklő kérdések, melyek, a mint meghaladják az emberi tudás határát, szintúgy vitás okoskodással meg nem oldhatók, mert biztos választ igényelnek. Midőn az ember ezen határokig eljutott és látja, hogy tovább nem mehet, akkor a már megszerzett tudomány épen azért, mert végmegoldásra nem vezetett, nem csak ki nem elégít, ellenkezőleg ónsúlylyal nehezedik az emberre, mintha agyon akarná nyomni. Innen a jajkiáltások: „Az egész emberi tudomány nem ér egy fagarast. Midőn véltem, hogy már-már célt érek; hogy elérem, a mi után törekedtem: akkor látom, hogy csalódtam." Ekkor beáll az önküzdelem és nyugtalanság. Ha nincs az embernek más szilárd alapja, minthogy a tudományban végleges megoldást és megállapodást nem nyerhetett: kilép az ember rendesen a kétkedés vagy tagadás terére; a tudomány, melyet ki nem meríthetett, nem nyújt neki többé tartalékot; a fő kérdések, melyeket meg nem oldhatott, úgy lebegnek szemei előtt, mint phantomok. Mi az ember eredete? Mi az egész emberi lét? Van-e czélja az életnek és minő? Mi vár az emberre a földi lét után? stb. Megoldhatja-e valaha az emberi ész e kérdéseket biztosan? Ha nem, hová száll le értéke az emberi életnek, marad-e támaszpontja a morálnak? Jobb lett volna amerikai őserdőben születnem és mit sem tanulnom, kiáltott föl előttem belküzdelmei közt egy ily tépelődő, mint tudóssá lennem és kényszerülnöm megállapodni fél utón. Ily és hasonló tépelődések bizonyítják, hogy az embernek szilárd alapra van szüksége, hogy megbírja a tudományt, hogy kárt ne tegyen benne a tudomány. Ezen alap: a hit-erkölcsi elvek, melyek vezérlik a főt, rendezik a sziwilágot, fegyelmezik az akaratot, czélt és értéket kölcsönöznek az életnek. Ez oka, miért kell a szülőknek a gyermeket hit-erkölcsi alapokon nevelni, hogy legyen neki t. i. szilárd támaszpontja és elégséges tartaléka akkor, midőn, tanúiván és mélyebben kutatván, rájön, hogy, a különben nagybecsű tudomány végmegoldást nyújtani, tehát őt kielégíteni nem képes. Hogy azon tanintézet, mely az oktatásnál a hit-erkölcsi elveket mellőzi, nem rak le alapot a növendékbe; ellenkezőleg, veszélyes játékot űz, éles kést adván a gyermek vagy az ifjú kezébe, a nélkül, hogy megtanítaná, hogyan kell azt czélszerüen használni: az a mondottakból világos. Záradékúl néhány szót. Midőn Xerxes, perzsakirály, Görögországot töméntelen hadsereggel elárasztotta, Themistokles, az athenaiak vezére, belátván, hogy csak tengeren győzhető le Xerxes és menthető meg Görögország: sürgette a többi görögöket, ütközzenek meg a túlnyomó perzsa hajóhaddal Salamis-szigetnél, hol a tengerszoros által födöztetnek a körülkerítés veszélye ellen. Midőn a többi görögök ezt tenni nem akarták, és Themistokles a csatát még is mindegyre sürgette: Eurybiades fővezér, botját fölemelvén, fenyegette Themistoklest, hogy hallgasson, különben megüti. Üss meg, kiáltá Themistokles, de hallgas meg.