Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
8 arczú kisdedet tartván kezében. A szabad és üde lég rózsákat hord szárnyain, hogy azokat a gyermek arczára lerakja. A falusi gyermek egyszerű, majd pőre öltözetben jár-kel a hüves, néha hideg légben, és a hideg nem árt neki, mert nem volt agyonöltöztetve, teste nem volt elkényeztetve. Ajánlom a szülőknek gyermekeikre nézve a szabad levegőt e szavakkal: A szabad levegő több, mint fél élet! Áttérek a tápszerekre. A természet tejet rendel tápszerül a kisdednek, azután, ha erősödik, erejéhez képest egyéb gyermekeledelt. Sok szülő nem elégszik meg a természet tápszerével, kávét etet a kisdeddel. Hiszen mi az a kis kávé, mondják az ily szülők, hadd egyék a gyermek is valami jót. Mintha attól tartanának az ily szülök, hogy a kisded az élvekre nézve elkésik, sietnek vele mielőbb megismertetni a czukros kávét! A gyönge gyermekre nézve ártalmas a czukor. A czukor megrontja a fogakat, a gyomrot elnyálkásítja, emésztetlenséget, halaványságot okoz. Az orvosok eleget tiltják azt a szülőknek, de süket füleknek beszélnek. A káros következmények nem maradnak el; sajnos, hogy legtöbb esetben késő a bánat és az orvosszer. A 30-as években K. nevű ifjú járt néhány évvel előttem az iskolába. K. kitűnő tanuló volt és kedvencze a rokonságnak, mely az által tanúsította kedveucze iránt szeretetét, hogy vetélkedve tömte meg az ifjúnak zsebjeit czukorral. Meg is rontották czukor által a tehetségdús ifjút annyira, hogy magas vézna termeténél és szokatlan halaványságánál fogva beillett madárijesztönek. Fogai megfeketedtek és elporlódtak; foghiány miatt az agyonczukrozott ifjúnak arcza már jogászkorában összeesett. Más példát. 50-es években volt B. nevű tanítványom, jómódú polgár gyermeke. Rendkívüli halaványsága mellett az ifjú oly vézna volt, mintha csont- és bőrből állott volna. Kérdeztem atyját, nincs-e fia száraz betegségben? Az atya válaszolta, hogy nincsen; hanem, úgymond, az hibája a fiúnak, hogy mindig czukorbefözöttet eszik, levest pedig nem. Kérdeztem atyját, ki adja a fiútiak a sok czukorbefözöttet? A válasz elöl az atya kitért és maradt minden a régiben. Az ifjú 14 éves korában eltemettetett. — Az orvosok tiltják a gyermekre nézve a szeszes italokat. Midőn egykor karonhordozott kisdedet aszú borral itattak előttem, kérdém az illetőket, az orvos rendelete folytán teszik-e ezt? Nem, válaszolák, hanem az édes bortól jó kedve lesz a gyermeknek és ekkor igen jól elmulat bennünket. No ehhez nem kell megyarázat. Sok családnál megvan a jó szokás, hogy a kisgyermeknek előbb tálalnak, vagy ha a közös asztalhoz ültetik, a gyermek megkapja maga részét, azután elküldik öt játszani. Volt alkalmam tapasztalni, midőn a kis gyermeknek végig kellett ennie több tál ételt és a borokat sorban megízlelnie. A gyermek gyomra nem bírta meg az ételhalmazt és borvegyüléket . . . Midőn a bécsi világkiállítás megszemlélése után haza tértem, éj közepén egyik állomásnál egy anya kávét rendelt felnőtt fiának. A fiú megköszönte, de nem fogadta el a kávét, mert éj közepén nem vette be gyomra. Volt könyörgés, sirás-rivás a meggondolatlan anya részéről egész a rikácsolásig, mondhatom, éj közepén egész a botrányig. Az anya elégületlen volt fiával, mert nem tudta éjfélkor belé parancsolni a kávét! Az egészséges gyermekélet mozgásban nyilatkozik, innen a közmondás: Az élet mozgás. Azért nagy hiba, midőn a szülök a kis gyermeket vánkosba úgy bekötik, hogy kezeit sem bírja mozgatni. Ha ilyenkor óraszámra verítékben úszik a gyermek; az nem tesz semmit, mondja sok szülő, hiszen melegben van. A testet annyira elkényeztetik, hogy midőn a vánkosból kifejtik, a megizzadt gyermek meghűl még a szobában is. Négy öt éves gyermeket láttam folytonosan ölben hordoztatni. Mily jó, hogy idővel súlyosabb lesz a gyermek, különben talán tízéves korában sem helyeznék némelyek maga lábaira. — A gyermek, alig hogy megtanult járni, eleven természeténél fogva szeret mászkálni, lótni-futni. Ez nagy szerencse, ez neki első testgyakorlata. Ügyeljen föl a szülő a gyermekre és óvja öt a szerencsétlenség elől. Ha elesik, nagyot nem esik, van a kis gyermeknek emberi óvatosság mellett őrangyala. Túlságos ovakodás miatt nem szabad akadályozni a kis gyermeket mozgásában. — A kis gyermekben megvan azon aprólékos hiúság, hogy midőn némi mozgékonyságra tett szert, szereti azt kimutatni; szereti egyéniségét érvényesíteni, szeret apró szolgálatokat tenni. Egy anyáról hallottam beszélni, hogy midőn közellevö asztalról gyümölcskosárkát akart magának kézbesíttetni és gyermeke megindúlt, hogy anyjának kedves szolgálatot tegyen, anyjától szigorú hangon letiltatott olyféle szavakkal, hogy ily szolgai cselekvény jól nevelt gyermekhez nem illik. A gyermek megrezzent és mozdúlni sem mert, nehogy új feddést kapjon anyjától. Stultorum infinitus est numerus! Vannak anyás gyermekek, kik mindig any- jok szoknyáján szeretnek ülni. Mert az anya gyakran órákon át a szobában varróasztal mellett ül, a gyermek is behúzza magát anyja mellé a szobába. A helyett, hogy az anyák a szabad levegőre terelnék ki és játékra ösztönöznék a gyermeket, satnyúlni hagyják magok
